Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 2. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1974)

Égető M.: A szőlőművelés átalakulása a századfordulón a Solt-Vidéken

lendült a szőlőtermelés, vesszőszükségletüket ezúton is be tudták szerezni. Az ordasiak úgy emlékeznek, hogy a századforduló táján főleg „túsó férül való Kadarkát" ültettek. Mint láttuk, kereskedelmi kapcsolataik korábban is erősek voltak. Ötven-hatvan évvel ezelőtt szekszárdiak jöttek, kocsiszám hozták az ültetni való vesszőt. Kétszáz szál volt egy kévébe kötve. Egy-egy vessző 50—60 cm hosszúságú volt. Mentek végig a falukon, Ordason elkezdve, lefelé a kalocsai szállásokon. Kiabálták, hogy ,,Vesszőt vegyenek!" — „Ügy árulták, mint a dinnyét." Az újabb fajták köz;ül igen hamar elterjedt az Oportó, Olaszrizling, S ár fehér, Sz/ankamenka, Ezerjó. Egészen kölünleges Izsák esete, ahol a századfordulón teljes egyeduralomra jutott a Sárfehér. A régi fajták közül továbbra is nagy mennyiségben telepítették a Kadarkát, sőt néhány évtizedre túlsúlyra is tett szert mind a Solt-vidéken, mind a homoki községekben. Szintén jól tartotta magát a Mézesfehér. A racionális szőlőművelés egyik alapelve, hogy egy szőlőtelepet egy fajta vesszőkkel ültessenek be. A Solt-vidéken ez nem valósult meg. A paraszti szőlőkben továbbra is a legkülönbözőbb fajtákat ültették egymás mellé. Erre mondják a Soltiak, dunapatajiak: „Itt nem vót sose pásztás gazdálkodás." Vagyis a fajták nem voltak elkülönítve egymástól. A vegyességnek egyik oka az, hogy nem állt rendelkezésre a nagy mennyiségű, azonos fajtájú ültetőveszsző. A másik ok pedig a hagyományhoz való ragaszkodásban rejlik. Ma is azt tartják, hogy „legjobb bor az, akiben a legtöbb fajta van." Fülöpszálláson és Izsákon, a hol a kecskeméti mintára dolgoztak, egyöntetűek lettek a telepítések. A kilencvenes években és az ezerkilencszázas évek elején kezdtek tért hódítani a csemegefajták.

30 Az első csemegeszőlő a Sasz/a volt, majd lassan kiszorította a két Mathiász-féle nemesítvény, a Szőlőskertek királynéja és az Ezeréves Magyarország emléke. Ugyan csak elterjedt a Csabagyöngye és a Kossuth szőlő. Nagyobb mennyiségben Apostagon, Dömsödön és Dunaföldváron ültették ezeket a fajtákat. A többi községekben csaknem kizárólag borszőlőt termesztettek. A fajtaváltozással szoros kapcsolatban van az oltás megjelenése. Az eljárás nem volt teljesen ismeretlen, hiszen a Duna melletti gyümölcsöskertekben (Dömsöd, Dab, Dunapataj, Ordas, Madocsa, Dunaföldvár.) régtől fogva gyakorolták.

31 A Soltiaknak ugyan nem voltak ártéri gyümölcsöseik, de a szőlőhegyen nőtt fiatal vad fácskákat mindig beoltották. A fajtaváltozás idején a rossztermő tőkéket, ha „szép fája volt", a dömsödiek, dunapatajiak, soltiak gyakran beoltották „nömös fajtával." Nagyobb mértéket a Solt-vidéken csak Dömsödön öltött az oltás, a többi községben egy-egy pasztában csak egy-két tőkét, többnyire a szórós Kadarkát oltották át. A harmincas években, a csemegeszőlők nagyobb kereslete idején a szép erős tőkéket beoltották csemegefajtákkal, főként Kosútszőlővel. Azt tartották róla, hogy „ojtott tőkén jobban teröm." Dömsödön 1000-1200 négyszögöles szőlőterületet is átoltottak Kossuth szőlővel, Csabagyöngyével, Erzsébet királyné emlékével. A Sárfehér térhódítása Izsákon is általánossá tette az oltást. Л régi szőlőket holdszámra oltották át. A Duna jobb partján, a löszvidéken a filoxéra miatt voltak kénytelenek az oltást gyakorolni, holott azelőtt itt sem volt szokásban. (Főként Bölcskén, Madocsán, Dunaszentgyörgyön telepítettek amerikai alannyal). A szőlők műveléstechnikájában a századfordulón bekövetkezett egyéb változásokat két nagy csoportba soroljuk:

32 1. Védekezéssel kapcsolatos eljárások és eszközök 2. A racionalizálás eredményeként alkalmazott eljárások és eszközök 1. VÉDEKEZÉSSEL KAPCSOLATOS ELJÁRÁSOK Ez a csoport az újfajta szőlőbetegségek következménye. A három, majdnem egyidőben föllépett veszedelmes ellenség, a filoxéra, a peronoszpóra (Plasmapora viticola) és a lisztharmat (oidium). a) A filoxéra Vizsgált területünkön kisebb vagy nagyobb mérték ben, de mindenütt számon tartanak olyan határrészeket, amelyek régen szőlők voltak, de „kiette a filoxer" Ilyen Szalkszentmártonban a Kapik, Dunavecsén a Keléthát és az Újvárosi hogy, Solton a Síd, az Egyházi hegy jó része, a hartai Öregszőlők és a Dunapataji Oreg30 BENDE László 1929:45. 31 ANDRÁSFALVY Bertalan 1964:228—229. 32 A fajtaváltozás összefügg mindkét csoporttal, ezért nem soroltuk egyikbe sem. 138