Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 2. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1974)

Égető M.: A szőlőművelés átalakulása a századfordulón a Solt-Vidéken

féléket, fajták szerint csoportosítva állítottak ki, valamint bort és pálinkát is. A mintaszüretet gr. Nemes Vince solti szöllejében tartották meg, a pesti vincellériskola egyik tanárának vezetésével. Ez alkalommal a gróf egy hat holdas területet bocsátott a Gazdakör rendelkezésére, „hogy az szöllővel beültetve például szolgáljon a vidéknek." Az egymást követő gazdasági kiállítások (1890: Bécs, 1891: Vác, majd Kecskemét, Szeged, Kalocsa) résztvevői között gyakran találkozunk solti és hartai birtokosok nevével.

27 A Gazdasági Egyesület tevékenységének hatása nem közvetlenül jelentkezett a parasztgazdaságokban. A paraszti birtokosok nagy része anyagi lehetőségek híjján nem vehetett részt a nagy befektetésekkel járó kísérletezésekben, úttörő munkában. Az új eredmények elsődleges hasznosítói a középbirtokosok közül (100-300 kh) kerültek ki. Ők voltak a mintatelepek létesítői, a kiállítások részvevői stb. Az agrotechnika vívmányai csak ezek közvetítésével jutottak el a kisebb paraszti szőlőbirtokokra. Ez elsősorban a Solt-vidékre érvényes, amely jellegzetesen törpebirtokos terület. A szőlőművelés egyes fogásainál, eszközeinél figyelemmel kísérhető, hogyan terjedt át a közép- illetve nagybirtokról a parasztbirtokra. A századfordulón szőlőművelésünkben bekövetkezett változások között alapvető jelentőségű a fajtaválto^ás. A régi, hazai fajták között igen sok volt a rossztermő. Ezenkívül az új betegségekkel szemben (elsősorban a peronoszpóra) néhány kivételtől eltekintve, a lehető legkisebb tűrést tanúsították. Az 1883 ban Kecskeméten felállított állami Miklós telep

28 feladata lett az, hogy a régi fajtákat gyűjteményeiben megőrizze és a kísérletek alapján kiválogassa közülük a filoxérának és peronoszpórának legjobban ellenállókat. Az új telepeket külföldről behozott új fajtákkal telepítették be. A régi, hazai fajták csak immúnis talajon maradtak meg, ott is csak akkor, ha a község nem kapcsolódott be az új konjunktúrába. A régi szőlőkben a fajtaváltozás lassan, a kipusztulás sorrendjében haladt. Leghamarabb tűntek el a peronoszpórára legérzékenyebbek és a legrosszabb termők. Ilyenek voltak: Lencses^ó'lö, Cigánys^ölö, Kolontár, Raks^ó'lő, S^ilvas^ó'ló', Pacsinka, Fosóka. Megmaradtak a Bajorok (fehér és fekete), itt-ott a Tótfekete, Solton ezen felül két helyileg kedvelt fajta, a Mohácsi és a Bálint ka. Mennyiségét tekintve a régi fajták közül Solton és Dunaegyházán vészelte át legtöbb a fajtaváltozást. A szőlőhegyen csak a kipusztult, vagy nagyon rossztermő tőkék helyére ültetettek újakat. A régi fajták életét átmenetileg meghosszabbította, hogy a kilencvenes évek táján még nagy hiányok voltak az ültetni való vesszőkben.

29 Az állami telepek (budai, pesti, kecskeméti) még kevés vesszőt tudtak adni. Később a homoki szőlőterületek vesszővel való ellátásában nagy szerepet játszott a kecskeméti Miklóstelep, amely 1892-től már nagy mennyiségben árusított vesszőt. A század utolsó éveitől pedig a Halasi kert is, bekapcsolódott. Szabadszálláson, Fülöpszálláson és Izsákon a nagy telepítések idején már jórészt Kecskemétről hozták a vesszőket. A Solt-vidéken a szőlőtelepítő parasztgazdák nem állami telepekről szerezték be a vesszőket. Az új fajták is éppúgy, mint a régiek azelőtt, kézen-közön terjedtek. Tehetős nagygazdák elmentek más faluba, pl. Dabról, Dömösdről Szigetszentmártonba. Dabon a nyolcvanas években nem volt olyan ember, aki emlékezett volna arra, hogy hogyan ültették a szőlőket. Ha nagyon „csúnya vót a tőke, mögvakút", akkor eldöntötték. Üj szőlőt ember emlékezet óta akkor már nem telepítettk. ,,A dabiak a s^igets^entmártoni sváboktúl látták, hogy ültetik a s^ó'lló't. Édösapám holott tüllük vesszőt. A Buti koma vitte el látogatóba, tippen meccettek a svábok. Holtak egy kocsiderék vesszőt. Más nagyga^dák vincöllérös embört küdtek a svábokhó hogy válogassanak vesszőt. Dömsödön „töhetségös embörök" — főleg értelmiségiek a kilencvenes évek végén már hozattak más vidékről is vesszőket. Ezekből a szőlőkből terjedtek el azután a községben az újabb fajták. Az első Rizling vesszőket például Dömsödön a jegyző hozatta. A század utolsó éveiben már nagyon sok Rizling vesszőt telepítettek a gazdák. A dunapatajiak is úgy tudják, hogy egymás között adogatták a vesszőt, meg cseréltek. Egy Löwinger nevezetű birtokosnak 60 holdas szölleje volt. A kilencvenes években telepítette, mind új, nemes fajtákkal. A pataji gazdáknak ingyen adott ültetni való vesszőt. A hartaiak, ordasiak, dunapatajiak Izsákra, Csengődre, Fülöpszállásra, Kiskőrösre jártak vásározni. Mivel éppen ezeken a helyeken jelentősen fel27 U.o. 1890:2. 28 PATAY Árpád 1960:20. 29 A Szántóvetők Lapjában állandó felhívások jelentek meg az ültetni való vesszők bejelentésére. 137