Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 2. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1974)
Égető M.: A szőlőművelés átalakulása a századfordulón a Solt-Vidéken
ÉGETŐ MELINDA A SZŐLŐMŰVELÉS ÁTALAKULÁSA A SZÁZADFORDULÓN A SOLT-VIDÉKEN Az alábbi dolgozat „Az Alföld és a Dunántúl szőlőművelésének kapcsolata" с egyetemi doktori disszertáció részlete. A dolgozat egésze a következő témaköröket öleli fel: I. A téma körülhatárolása. (Földrajzi viszonyok, történeti háttér, a hódoltság alatti kontinuitás kérdése.) II. A szőlő szerepe a parasztgazdaságban a XVIII. század elejétől a jobbágyfelszabadításig. III. Szőlőmüvelés és borkészítés a racionalizálás előtt. 1. A művelés technikája 2. A feldolgozás technológiája 3. Tárolás IV. A szőlőművelés átalakulása a századfordulón. 1. Védekezéssel kapcsolatos eszközök és eljárások. 2. A racionalizálás eredményeképpen alkalmazott eszközök és eljárások. V. Szőlőművelés és árutermelés a kapitalizmus korában. Az összehasonlítás a Magyarországi Dunaszakasz középső része két partján, a Solt-vidéken és a Dunaföldvár-Paks vidékén folyó szőlőművelés vizsgálatával történt. A homoki kultúrával mutatkozó kapcsolatok feltárása érdekében Kunszentmiklóst, Szabadszállást, Fülöpszállást, Izsákot vontuk a vizsgálódás körébe (L. térképmelléklet.) A Solt-vidék (Dömsöd, Dab, Tass, S \alkszent 'marton, Dunavecse, Apostag, Dunaegyháza, Solt, Harta Dunapataj, Ordas) nem tartozik a monokultúrás homoki szőlő- és gyümölcstermelő körzetbe. A viszonylag korán meghonosodott szőlőkultúra 1 szervesen illeszkedett bele az önellátó paraszti termelésbe. Ennek megfelelően erős hagyományszerűséggel párosult. A Tolna megyei Dunaszakasz tárgyalt mezővárosai és falui (Dunaföldvár, Bölcske, Madocsa, Paks, Dunaszentgyörgy) korán bekapcsolódtak a borárutermelésbe. 2 A hódoltság végére erős visszaesés volt tapasztalható, amit a XVII— XVIII. század folyamán lejátszódó háborús események még csak fokoztak. A XVIII. században ismét fellendült a szőlőművelés, s a század végére itt is a jobbágygazdaság szerves részévé, sőt árutermelés alapjává vált a szőlőbirtok. A disszertáció célja egyfelől annak a kérdésnek a megvilágítása volt, hogy milyen szerepet játszott a szőlőbirtok vizsgált területükön a jobbágy- illetőleg parasztgazdaságban a XVIII. század elején nyíló új korszakban. Hogyan alakult ez a kapitalizmus kibontakozása korában változó konjunktúrák és dekonjunktúrák időszakában. Másfelől megkíséreltük feltárni az Alföld és a Dunántúl e sajátos átmeneti területén folyó szőlőművelés jellemző vonásait. Az egymás mellett élő, löszre és homokra telepített kultúra művelési sajátosságait, valamint azt, hogy milyen változásokat hozott ebben a századfordulón végbement racionalizálás. Mivel a terület szőlőkul1 A Solt-vidék községei közül Dömsödön a mohácsi vesz előtti időben említenek szőlőket. (Makkai László 1958:1. 65.) A XVI. század közepéről Patajról is tudjuk, hogy bort termesztettek. (Velics—Krammerer 1886—1890: I. 195.) Bár a XVIII. század előtti időkre egyelőre több adat nem került elő, s az említett két pont a szőlőtermesztés szempontjából sokkal kedvezőtlenebb helyzetben van, mint Solt, feltehetjük, hogy pusztán anyaghiány okozza, hogy a solti szőlőkről ebben az időben még nem tudunk semmit. A conseriptiok a régi, népes — többé-kevésbé kontinuensnek tekinthető — településeken (Dömsöd, Dunavecse, Solt, Dunapataj) a XVIII. század elejétől számontartanak szőlőket, a század közepére pedig valamennyi Solt-vidéki községnek van már szölleje. Ezek részben régi szőlők felújításai, részben pedig új ültetések voltak. PmL.Cp.II.1715 .— Cp.I.3.1720.—Cp.I.4.1728.—Cp.11.148—b.1731—32.— Cp.II.195 —C.1744.jelzetű conseriptiok megfelelő helye a Pest megyei Levéltárban. (PmL.) Irodalomban: Petróczi István 1965:115. — Wellmann Imre 1965:182. ifj. SZAKÁLY Ferenc 1969:35. 133
