Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 1. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1972)

Kőhegyi M.: XIV. századi ezüstkincs Kelebiáról

érezzük helyesen, az utolsó három betűt is feloldani eképpen : DE M, azaz M-ről való, vagy M-i bán, eset­leg M nemzetségből származó bán. Önkéntelenül a macsói bánság jutott eszünkbe s ez a nyom helyesnek bizonyult. Az igazság kedvéért meg kell mondanunk, hogy Pál bánt már évekkel a három utolsó betű értel­mezése előtt sikerült megtalálnunk, most azután szé­lesebb alapokon foghattunk kilétének felderítéséhez. A macsói bánság alapításának körülményei kevés­sé ismertek, de 1254-ben már meg kellett lennie, mert ebben az évben szerepel Rostisláv, IV. Béla veje, mint Macsó ura. 17 A bánság a Szávától és Dunától délre, a Drina és Morava között terültei. 18 1286-ban III. Uros István Milutin szerb király foglalta el s azt csak Károly Róbert szerezte vissza 1312-ben, aki azonnal Pált — ő érdekel bennünket közelebbről — teszi meg bánná. 19 Ettől kezdve azután okleveleink minduntalan telemlegetik. 1317-ben még csak macsói bán, 20 de 1318-ban már egyúttal Bodrog megye fő­ispánja is. 21 1322-ben Szerem, Valkó és Bodrog me­gye főispánja a macsói bánság mellett, 22 „Paulo bano de Macho Comité Syrmiensi, de Wolko et de Bod­rugh" szerepel 1323-ban. 23 Ugyanez évben aláíró­ként találjuk egy Bátmonostorra vonatkozó királyi adománylevélen. 24 1324-ben két oklevélen, 25 1326-ban egy, 26 1327-ben ismét egy oklevélen szerepel neve. 27 1330-ban már csak néhai macsói bán néven emlege­tik (Paulum quondam Banum de Mochou), de ez a néhai csak báni méltóságára s nem személyére vonat­kozhat. 28 Tudjuk ugyanis, hogy 1332—36 között a királyné udvarbírája, 29 1334—1348-ig pedig királynéi tárnokmester (Paulo condam Bano de Mochou nunc verő magistro Tauarnicorum Reginalium) volt. 30 E tisztségek viselése közben, mint tekintélyes öreg urat majd mindig megválasztották az országbírói törvény­szék tagjának, vagy éppen civakodó atyafiak kérték fel békéltető embernek. 31 Valamikor az 1348—50-es évek között végezte be földi pályafutását. 1336-ból ismerjük feleségét is Kós asszonyt, Nekcsey Demeter tárnokmester leányát. 3 * 2 Házasságuk azonban jóval korábbi kell legyen: 33 a kelebiai ezüstkincs jórésztaz ő kezén gyűlt össze. Nem vitás ugyanis, hogy a két felira­tos korong csak 1312—1328 között készülhetett, ami­kor Pál a macsói bán tisztét viselte. Előtte, 1286—1312­ig nem tartozott Macsó területe Magyarországhoz, bánja sincs. 34 1332-ben viszont Pál már a királyné udvarbírája, majd 1334-től tárnokmestere. Titulus­ként is ezt, a báni rangnál magasabb méltóságot je­lentő címet vésette volna a maga rendelte ék­szerekre. A kelebiai ezüstkincs minden darabja azonban nem feltétlenül egyszerre készült. A tömör öntött karperecek (I. tábla, 1—2.), a nyolcágú csat (I.tábla, 3.), az oroszlánok (I. tábla, 4—5.), valamint az ugyan­csak öntött rozettás boglár (II. tábla, 9.) korábbinak látszanak. Az utóbbinak csak kétharmada maradt meg, párja teljesen tönkre mehetett, mert újra elké­szítették, de most már csak lemezből. Készítője gyen­gébb mester lehetett, mert az eredeti darab szépségét bizony alig-alig közelíti meg munkája. A kincs mint­egy két-három nemzedék kezén gyűlhetett össze. 35 17 Wenc^el Gusztáv: Rosztizláv galíciai hg. IV. Béla magyar királynak veje. Budapest, 1887. 18 Darkó Eugen: Byzantinisch-ungarische Beziehungen in der zweiten Hälfte des XIII. Jahrhunderts. Weimar, 1933. 10. 19 Fejér György: Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus et civilis. Buda 1829—1844. VIII. 1. к. 439. 20 A zichi és vásonkeői gr. Zichy-család idősb ágának okmány­tára. Budapest, 1872—1915. I. 251. 21 Zichy okm. I. 162. Ugyanígy 1321-ben Zichy-okm. I. 207 22 Fejér György: i.m. VIII. 2. kt. 328. 23 Zichy-okm. I. 227. 24 Zichy-okm. I. 247. és I. 222. 25 Zichy-okm. I. 259. és 268. 26 Hazai okmánytár. Codex diplomaticus patrius. Budapest, 1891. II. 43. 27 Hazai okmánytár. I. 149. 28 Zichy-okm. I. 362. 29 Karácsonyi János : A magyar nemzetségek a XIV. század köze­péig. Budapest, 1900. I. 417. 30 Zichy-okmánytár II. 347. 31 Nagy Imre: Sopron vármegye története. Oklevéltár 1156— 1653. Sopron, 1889—1891. I. 155. 32 Anjoukori okmánytár. Codex diplomaticus Hungaricus An­degavensis, 1301—1359. Budapest, 1878—1920. III. 277. 33 Megkíséreltük nyomon követni Pál életútját s ennek során kiderült, hogy azonos Garay Pállal, a későbben fényes polc­ra emelkedett Garay család ősével. О volt III. Endre ha­lálakor a pozsegai várnagy, s mint ilyen, átadta Károly Róbertnek a várat. Ezzel legalább egy királyi vár tulajdo­nába juttatta a királyt. 1304-ben részt vett a cseh hadjárat­ban és ott Thája mellett Jaslovitz vára (Leányvár) alatt három fogát kiverték. (Szilágyi Sándor szerk. : A magyar nemzet története. Budapest, 1895. III. 22.) Ebből követke­zően legalább 1280 körül kellett szülessen, de születhetett 2—3 évtizeddel korábban is. 34 Pesty Frigyes: A macsói bánok. Századok, 1875. 361—381. 450—467. 209

Next

/
Oldalképek
Tartalom