Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 1. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1972)

A. Mócsy: A római-batbár szomszédság utolsó évszázada hazánk területén

árok egyes szakaszai ekkor már elvesztették jelentőségüket. A Tiszántúlon a régészeti emlékanyag is erősödő germán jelleget mutat.

41 Constantinust ezek az események és folyamatok győzhették meg arról, hogy vissza kell térni a limes erődítésének kitaposott útjára. A szarmata föld katonai megszállását ugyan nem adták fel, hiszen a két barbaricumi erődítmény szerepel a jóval későbbi Notitiában is, de ellentétben Diocletianus és Galerius elgondolásával, súlyt helyeztek a dunai erődláncolat kiépítésére. Eddigi adataink csakugyan amellett szólnak, hogy a pannóniai limes későrómai korának legnagyobb építkezései Constantinus alatt folytak. Mai ismereteink szerint e korban építették a táborok messze kiugró legyezőalakú saroktornyait, valószínűleg ezzel egyidőben falazták el a limestáborok kapuit hatalmas méretű kiugró tornyokkal, s valószínű, hogy az újonnan épült, többnyire magaslati erődök jórésze is Constantinus műve volt. Az erődláncolatot a régészeti kutatások eddig nyert adataiból következtetve inkább a szarmata fronton sűrítették, beleértve a Dél-Alfölddel határos pannóniai és moesiai határszakaszt is, mint Pannónia germán határszakaszán. Kérdéses ugyanakkor, hogy a Dunakanyar rendkívüli méretű megerősítése csupán abból következő látszat-e, hogy a legtervszerűbb limeskutatás, Soproni Sándor két évtizedes munkája épp itt folyt, vagy pedig különleges okai voltak e kanyargós Duna-szakasz kivételes méretű megerősítésének. Constantinus nyilvánvalóan nem elégedett meg a limesépítkezések újbóli előtérbe helyezésével és a tetrarchiától örökölt részleges barbaricumi megszállás fenntartásával. Valószínű, hogy szerződéses viszonyt alakított ki az Alföldre települt germán törzsekkel is, bár közvetlen forrásadataink erre vonatkozólag nincsenek. Azonban 334 után egy csaknem negyedszázados békeidőszak következett, ami átfogó szerződésrendszer nélkül elképzelhetetlen lenne. Sem a germánok, sem a szarmaták nem éltek vissza a 350—351 évek belpolitikai válságával, amikor a döntő ütközet épp Pannoniában, Mursa (Eszék) mellett zajlott le. Hasonló helyzetben másutt és más időben gyakran válságos külpolitikai fordulattal kellett Rómának szembenéznie. Mint láttuk, a Kárpátmedence későrómai történetében a háborúk kiváltó oka nem a római-barbár ellentét, hanem a barbaricumi népek egymás közötti viszonyában beállott változás volt. A 334-ben kialakított új szerződésrendszer minden jel szerint elég sokoldalú volt ahhoz, hogy nagyobb megrázkódtatások esetén is teherbírónak bizonyulhatott. Épp ezért nem valószínű, hogy az ifjú Constans császár által felvett Sarmaticus jelző

42 számottevő győzelem jele lett volna. 339-ben Constans Pannoniában is látogatást tett,

43 harci cselekményekről azonban értesüléseink nincsenek. Könnyen lehet, hogy az idősebb testvéreivel rivalizáló fiatal császár harci babérjait kívánta a jelző felvételével növelni, az sem lehetetlen, hogy —• mint annyiszor máskor — az uralomváltás szolgáltatott okot néhány határmenti barbár népnek kedvezőbb szerződés kicsikarására, s Constans egy ilyen diplomáciai válság megoldása után vette fel a Sarmaticus jelzőt. Az újabb válság a barbaricum belső viszonyainak felborulása miatt tört ki. 356-ban, amikor II. Constantius nevezetes látogatását tette Rómában, híre jött annak, hogy kvádok törtek Valériába, míg az Alföld déli peremén, Pannónia Secunda és Moesia Prima limesét szarmaták rohanták meg.

44 Hogy e támadások pontosan mikorra tehetők, arról alább lesz szó. Tény az, hogy 356-ban már feszült helyzet alakult ki, ami a császárt arra késztette, hogy a következő évben Pannoniába jöjjön. Bizonyítható barbár betörések azonban csak 357-ben voltak, méreteik szintén ismeretlenek.

45 Abból, hogy később fogoly római alattvalók visszaadásáról is tárgyalni kellett,

46 még nem következik hogy a támadás mélyen a tartományokba hatolt. Egyetlen részletes forrásunk, Ammianus Marcellinus e támadásokat igen röviden intézi el, ami amellett szól, hogy inkább következményeik voltak súlyosak, mint maguk a támadások. II. Constantius 357 nyarán jelent meg Pannoniában és tárgyalásokba bocsátkozott a kvádokkal és a szarmatákkal.

47 A következő évek hadi vállalkozásokkal és tárgyalásokkal teltek el, mialatt a császár csaknem állandóan Sirmiumban székelt. Csak 359 közepén 41 Korek J.—Párducz M., Arch. Ért. 1946—48, 298 skk. Bóna I., Orosháza Története I (Orosháza 1965) 114 skk. 42 H. Dessau, Inscriptiones Latináé Selectae Nr. 724. 43 Seeck, i. m. 187. 44 Amm. Marc. XVI 10,20. v.o. Zosimos III 1,1. 45 Erre vonatkoztathatunk egy éremleletet: Sey K., Folia Arch. 16, 1964, 63 skk. 46 Amm. Marc. XVII 12,16. 47 Zos. III 2,2. Iulian. ep. ad Athen. 279 d. 98