Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 1. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1972)

László Gy.: Emlékezés Banner Jánosra

anyagából a Maros melletti temetőkből sikerült elő­ször kronológiai képet adni a kerámia fejlődéséről, még akkor is, ha ennek útmutatása később több tekintetben módosult is." így méri le ezekkel a szavakkal Banner János élet­művének értelmét. Egyszerűen, szinte számadásként hangzanak a szavak, minden felesleges elhagyásával. S ha igen — mintahogyan igaz — hogy minden írás bizonyos mértékben önvallomás, úgy e mondatokból nemcsak az eredmények summáját kapjuk meg, ha­nem az emberi magatartás tisztasága, s a becsület biz­tonsága is felénk sugárzik: ezt végeztem lássátok, ez az amire erőm futotta. Akárcsak valamelyik idősebb falusi ember őszinte beszédét hallgatnók, azokét, akik közt gyermekként felnevelkedett, s akiknek jel­lemét örökölte, s fejlesztette magában Bár csak a régészről kellene beszélnünk, a kép hiá­nyos lenne, ha legalább részben nem érintenők Banner János elmélyült néprajzi érdeklődését, s jónéhány dol­gozatát, s ha nem beszélnőnk nemes értelembe vett szellemi közéleti tevékenységéről, amelyet a Dugo­nics Társaság élén, a diákjóléti intézményekben vég­zett. A Dugonics Társaság szellemi telítettsége, tu­dományos érzékenységét is tovább csiszolta, s régé­szeti dolgozatainak sokoldalúságában nyílván a szel­lemi ember sokoldalúsága tükröződik. Igen, amit végzett — nála is elmondhatjuk: férfimunka люк. Amikor nemrégiben barátai, tisztelői és tanítványai rögtönzött házi ünnepséggel emlékeztek meg 70 évé­ről, kedves válaszában tanáraira, nemes szellemű barátaira hárította az őt ünneplő gondolatokat, s most erre emlékezvén s arra, hogy életének munkáját említettük tisztelettel, hadd ünnepeljünk még vele együtt valakit, aki nélkül életműve nem alakulhatott volna ilyen harmonikusan. Igen, a mindig mellette álló, muzsikus lelkű hitveséről van szó, aki láthatat­lanul, de annál szebben beleépült Banner János élet­művébe. így tágul Banner Jánosnak a régésznek életműve, s tanítása a régészeten túlmutató emberi tanítássá, akárcsak azé a Rómer Flórisé, akinek emlékérmét Banner Jánosnak ajánlja kiadni a Társulat Választ­mánya. Tisztelt Közgyűlés Valamennyiünknek éreznünk kell, hogy a fenntiekben adott jellemzés csak nagyon halványan, s erőtlenül idézi elénk Banner János tör­retlen munkásságát, s élete sorának makulátlan pél­dáját, de hiszen a tisztelt Közgyűlés valamennyi tag­ja ismeri tudását, s jellemét és így inkább a valameny­nyiünkben benne levő megbecsülés, mint az őt idéző halovány méltatás alapján terjesztem elő ismételten Társulatunk Választmányának azt a javaslatát, hogy a Rómer Flóris emlékérem nyolcadik példányát Banner János tanszékvezető egyetemi tanárnak szí­veskedjék odaítélni a magyar régészettudományban mintegy félévszázadon keresztül kifejtett alkotómun­kájáért. JAVASLAT gyémánt diploma adományozására az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Rektori Tanácsa számára. Dr. Banner János 1888. március 6-án született Székudvaron. Bölcsészettudományi doktorátusát Ko­lozsváron szerezte meg 1910-ben, tehát éppen hatvan esztendővel ezelőtt. Ettől kezdve Jászberényben középiskolai tanár volt, s egyúttal a Jász Múzeum igazgatója. Innen Szegedre került, ahol 1937-ig az Egyetem Régészeti Tanszékén adjunktusként szol­gált, 1937—46-ig pedig mint professzor. 1946—68. között Egyetemünk Régészeti Tanszékének volt tan­székvezető egyetemi tanára, és mint nyugdíjas is to­vább tartja speciális kollégiumait. 70. éves korában a MTA Acta Archeologicájának két kötetét szentel­ték az évforduló megünneplésére. A Rómer Flóris emlékérem tulajdonosa. Ó és szegedi iskolája nagy­szabású ásatótevékenységet fejtett ki Hódmezővásár­hely környékén és redményeiket az általa szerkesz­tett szegedi Dolgozatokban a hazai és nemzetközi régészet közkincsévé tették. Ö indította el a magyar régészet nagy bibliográfiáját, s folytatja munkáját mind a mai napig is. Nemzetközi ismertségét a péceli kultúráról írt monográfiája (1957), Márton Lajos tószegi ásatásait közlő nagy dolgozata és számos más műve alapozta meg. Erős tudománytörténeti érdek­lődése nyomán születtek meg régészettudományunk nagy alakjairól közölt munkái. Az Egyetemen a Dissertartiones Archeologicae tíz kötete jelent meg sz er ke szté seben. Tudományos módszerére rányomta bélyegét sok­irányú érdeklődése. Egyike volt az elsőknek, akik pl. az őskori ember mindennapjával foglalkoztak. Több néprajzi, történeti tudomány is tanúskodik érdeklő­désének kiterjedt voltáról. Nyugdíjas korában is szenvedéllyel folytatta kutató munkáját, s nemrég 228

Next

/
Oldalképek
Tartalom