Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 1. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1972)

H. Tóth E.: Régészeti kutatások Bács-Kiskun megyében 1960–1971

és között köznépi temető terül el, amely a régészeti anyag alapján egykorú a halmos temetkezéssel. A halmok, de néha a köznépi temető sírjai közül is köralakú árokrendszert találtunk, amelynek keskeny bejárata mindenkor délnek néz. Az egyes csoportok családi temetkezésre engednek következtetni. Az egész temetőt át- meg átszelik az egymásbafonódó néha zsákutcát alkotó labirintus H szerű árkok, amelyek a sírok védelmét voltak hívatva szolgálni. A leletanyag lényegében megegyezik a többi hazai későszarmata temető leletanyagával, bár több új, hazánkban eddig ismeretlen tárgy is előkerült. A III. század végén a IV. század elején kezdődő temetkezés felsőidőhatára, lezáródása egyértelműen még nem határozható meg, de már most is bizonyos, hogy a hun uralom alatt törés nélkül használja ugyanaz а későszarmata alapnépesség. Jelenleg 3—5 nemzedéknyi időre tehető a temető használata. Kőhegyi Mihály Nemesnádudvar—

Klöster le (Bajai Járás). A lösz fennsík peremén későszarmata és Árpádkori-középkori település cserepeit gyűjtöttük össze. Kőhegyi Mihály Ordas (Kalocsai Járás). A községtől Ny-ra az egykori Duna-meder pattján korábbi talajművelés közben (a találó elmondása alapján) 3 db kisméretű öntött bronz osiris szobrocskát találtak. H. Tóth Elvira 1968 Mélykút—Sánc dűlő (Bajai Járás). 1959-ben már folyt itt leletmentés, amely egy későszamarta-hunkori temető 7 sírját tárta fel. A földmunkával veszélyeztetett részen most a 8—54 sírok kerültek feltárásra. A temetőtérkép alapján 3—4 család különíthető el. Közülük az egyik nagycsalád sírjaiból V. századi hunkori szarmata, a többi sírokból koraavar leletanyag került elő. A Duna—Tisza közének D-i részén számolhatunk olyan szarmata népességgel, mely a V. századig itt élt e területen. Kőhegyi Mihály 1969 Bugac—Vus^tahá^a (Kiskunfélegyházi Járás). A bugaci Állami Gazdaságtól D-re fekvő területen talaj egyengetés közben késő szarmata-hunkori sírokat bolygattak meg. A leletmentés alkalmával 8 sír és 4 hulladékgödör került feltárásra. A sírokban plasztikus díszítésű üvegpohár, borostyán, carneol, coral és bronz fibula, s cseréptöredékek voltak. H. Tóth Elvira Madaras—Halmok (Bajai Járás). Az 1963-ban megkezdett késő szarmata-hunkori temető feltárását tovább folytattuk, s mintegy 10 000 m

2-es területen feltártuk a 245—374. sírokat. A temető É-i végét egy 270x80 m-es tömbben lezártuk. A D-i végét 90 m hosszan ÉNy-i végét 80 m hosszan tudtuk nyomonkövetni. Nem sikerült megtalálnunk a temető DNy-i végét, de ez már messze nem nyúlhat. A sírok egy részét köralakú árkolás vette körül, DNy-on volt az árkolás bejárata. Ez a prochorovkai típusú temetkezés a temető egész területén megtalálható volt, eredetileg a halmos sírokat övezte. A sírok fele rablott volt, az érintetlenekben szokványos későszarmata-hunkori leleteket, (fibula, római pénz, S-végű koporsókapocs, edény, gyöngy, vaskés, vascsat, orsógomb, stb.) találtunk. A rönkfából készített koporsót egy ajtókerethez hasonló alkotmányon vitték ki a temetőbe, közülük kettőt sikerült ezideig megtalálnunk. Az ásatást a Megyei és Járási Tanács anyagi támogatásával végeztük. Munkatársunk dr. Marcsik Antónia (JATE) anthropológus és Biczó Piroska egyetemi hallgató volt. Kőhegyi Mihály 245