Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 1. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1972)

László Gy.: Fettich Nándor emlékezete

jutott arra az eredményre, hogy az aranyozott ezüstveretek még az őshazában készültek, jóllehet a hatvan esztendő körüli tértit már itt, az újhazában temették el. Ha már hatalmas területeket átfogó tudományos érdeklődéséről beszélünk, nem maradhat ki a II. germán állatstilus körül kifejtett alapvető munkássága. Pompás elemzésekkel (amelyeket még nagyszerűbb rajzokkal kísért), mutatta ki a fog germán állatornamentika keleti, steppei elemeit. Későbbi munkáiban is újra s újra visszatért erre a kérdésre s felfedezte például a germán állatornamentika „kiterített perspektíváját", azt, hogy az állatpárok voltaképpen egy-egy állat kétnézetű ábrázolásai. Korán felismerte, hogy hazai régészetünk kérdései nem oldhatók meg szűkebb határaink között s ezért már fiatalon nagy érdeklődéssel fordult Eurázsia régészete felé. Nyugatra és Északra a germán állatornamentika kutatása vitte el s enfxek érdekében s skandináv nyelveken írt szakmunkákat is állandóan tanulmányozta. Kelet pedig a steppei népek kutatása nyomán nyílt meg előtte. Megtanult oroszul is s a 20-as évek közepétől fogva háromszor is járt a Szovjetunióban gazdag magyar őstörténeti anyaggal térve vissza. Kiépítette kapcsolatait a szovjet régészekkel s ennek nyomán állandóan gyarapodott régészeti könyvtárunk — ma már kaphatatlan — értékes könyvekkel, tanulmányokkal. Könyvtára egy ^észét is a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta. A szovjet irodalom tanulmányozása során nemcsak új s újabb ásatásokról, leletekről értesült, hanem régészeti módszerei is jelentős mértékben finomodtak: erős gazdaságtörténeti érdeklődése ekkor alakult ki. Bár élete utóbbi évtizedeiben másfelé fordult, mégis tagadhatatlan, hogy a magyar népvándorláskor régészetének nemzetközi megbecsülését a Hampel utáni időkben Fettich Nándor energiája, tehetsége alapozta meg. Hosszú ideig ő volt külföldön e szak egyetlen magyar képviselője, s tegyük hozzá: méltó képviselője. Mint ásató is új módszereket vezetett be, s ezek lassan általánosan kötelezőkké válnak. Többekkel együtt ő volt például a pontos sírleírások, hiteles temetőtérképek mestere. Komplex ieltárásra is törekedett, így például a nevezetes II. kenézlői temetőt Bartucz Lajossal, a magyar embertan nagy egyéniségével együtt ásta. Fettich Nándor az ásatások közlésekor teljességre törekedett, nemcsak a szép tárgyakra fordított gondot, hanem hiteles síregyüttesekre építette fel következtetéseit. Leltára — s raktára — annakidején mintaszerű volt. Sohasem volt elmaradása ásatásainak naplózásában s követelte — őmaga járt elől jó példával —, hogy a naplókba minden tárgyat rajzoljunk be. Mai napig is ezek a naplók a leghasználhatóbbak az egész magyar régészetben. Külön emlékezetes érdeme az Archaeologia Hungarica szerkesztése és „életbentartása". Hallatlan nehézségek között, egyik jövedelméből fedezve a következőjét jelentek meg a magyar régészet alapvető leletcsoportjairól írott kötetek. Átlátta, hogy régészetünk csak úgy léphet ki elszigeteltségéből ha eredményeit világnyelveken is közöljük s ezért a Hungarica köteteit két nyelven adta ki. Külföldi szerzők magyar vonatkozású munkái is helyet kaptak a sorozatban. Azokat a közlési elveket, amelyeket a maga számára kidolgozott, a sorozat köteteiben is érvényesítette s ezzel a Nemzeti Múzeum kiadványait európai rangra emelte. Ezeket az elveket — mint egyetemi magántanár — a jövendő régésznemzedékbe is belenevelte. Alapjában véve elemző-analitikus alkatú kutató volt s ezzel párosult csodálnivaló elemző rajzkészsége is. A magyar tarsolylemezekkel foglalkozva, megtanulta az ötvös mesterséget s később hon%glaláskori ornamentikánk, s általában a régészeti emlékkek ihletében maga is jelentős ötvössé vált. Emellett szenvedélyesen, nagy akarattal festett, rajzolt. Mindig magasrendű célokat tűzött maga elé, illusztrálta például Goethe Faust-ját. Több hangszeren játszott és rendszeres házimuzsikálása a legmagasabb igényű polgári hagyományokat tartotta életben. Ezt tudatosan is képviselte: nemes hangszerekkel, barokk és biedermeyer bútorokkal, keleti szőnyegekkel tette tartalmasabbá otthonát, amelyben jeles magyar festők és szobrászok művei képviselték a „má"-t. Ilyen ritka adottságú ember képességeinek is vannak határai, hiszen ez velejár embervoltunkkal. Elemző ereje nem tudott mindig megküzdeni a nemes becsvággyal vágyott nagy szintézisekkel és a jelképe világ labirintusával. Ezért késői munkáiban nem is találta meg a kapcsolatot az élő magyar régészettel, da a fiatalkor feledhetetlen művei méltó epitáfiumot állítanak rendkívüli egyéniségének. Fettich Nándor életműve beleépült a hazai s az eurázsiai régészetbe, egyéniségének emléke pedig egykori barátaiban, munkatársaiban él. JLás^/ó Gyula 232