Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 1. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1972)
A. Mócsy: A római-batbár szomszédság utolsó évszázada hazánk területén
lása. A limesvonal erősítése ilyen körülmények a szarmata problémát nem oldotta volna meg gyökeresen. Egészen más és új megoldáshoz kellett folyamodni, s ezt a megoldást a szarmata föld korlátozott méretű katonai megszállásában találták meg. Nem jelentette ez természetesen Sarmatia római fennhatóság alá helyezését, s még kevésbé volt ez valamiféle provinc'alizáló politika kezdete. Római csapatok előretolása, kihelyezése azonban egyenlő értékű lehetett a szarmaták számára a katonai segítségnyújtással. A következő évtizedek eseményei valóban arra mutatnak, hogy a szarmatákkal Rómának igen szoros szerződéses kapcsolata volt, ami a rómaiak számára a korábbiaknál messzebb menő elkötelezettséget hozott magával. Csábító volna a szarmata szállásterületet körülölelő ún. Csörsz-árok megépítését is ezekkel az évekkel hozni kapcsolatba. Ez a sánc-árok 24 a III. és IX. sz. között létesült, 25 védelmi vonalként pedig csak akkor volt értelme, ha sérthetetlenségét egy harmadik hatalom szavatolni tudta. Ilyen harmadik hatalomként természetesen csak a Római Birodalom jöhet számításba. Mint látható határvonal szarmaták és germánok (vandálok, gepidák, gótok) között jól beleillik abba az új dunai külpolitikába, amely 294-ben vette kezdetét. Soproni Sándor, aki e védvonal kutatásáról legutóbb beszámolt és a védvonalat történelmileg értelmezte, valamivel későbbi építés mellett érvelt, 26 elgondolkodtató azonban az, hogy a védvonal bizonyos jelek szerint hosszabb ideig volt érvényben, s olyan területeket is magába foglalt, amelyek, mint látni fogjuk, a IV. sz. 30-as évei után már nem szarmata, hanem germán kézben voltak. Valószínűbbnek tartjuk ezért a sánc-árok 294 körüli megépítését. A 294. év rendszabályai lehetővé tették azt, hogy Galerius figyelmét más határszakaszok felé fordítsa. Nemsokára az alsó Duna mentén harcol Galerius, megadja a recepciót a karpoknak, akiket Pannoniában telepít le. 294 után hajtják végre a nagyarányú közigazgatási reformokat, s erre az időre estek Galerius gazdaságpolitikai intézkedései is. A békét csak 299ben zavarta meg egy háború, amely valószínűleg a szarmatáktól északnyugatra, a markomannok részvételével zajlott le. 27 A 294 évet követő évtizedekből semmilyen más háborúról nem tudósítanak forrásaink. A Sarmaticus győzelmi jelző többszöri felvétele épp ezért vagy diplomáciai sikerekre, vagy egészen jelentéktelen határmenti incidensekre vezethető vissza. Galerius 296 után alig tartózkodott a Dunavidéken, s keleti háborúihoz még illyricumi csapatokat is át tudott vezényelni. 28 Jelentéktelen határincidens lehetett a 305 második felében vívott híre is, amelyben az ifjú Constantinus tüntette ki magát. 29 Szinterét illetően annyit tudunk, hogy az a Duna mocsaras partvidéke volt. Üjf.bb válság csak 322 májusában vagy júniusában tört ki. Jellemző, hogy a szarmaták még a tetrarchia válságának, valamint Constantinus és Licinius belháborújának idejében sem éltek vissza a helyzettel. Ebből megint csak azt a következtetést vonhatjuk le, hogy bizonyos érdekközösség alakult ki köztük és a Birodalom stratégiája kezött. Ugyanerre enged következtetni az a válság, amely Constantinus szarmata háborúit váltotta ki. 322-ben szarmata csapatok támadtak egy Rausimodus nevű ember vezetésével Valeria tartományba. 30 Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a támadás helyét is meg tudjuk határozni. Rausimodus barbárai Campona (Nagytétény) táborát rohanták meg, s felégették a kőtábor fából épített védműveit. Constantinus, aki ezekben az években belpolitikai okokból Sirmiumban székelt, visszaverte a támadókat, s üldözésüket szarmata földön is folytatta. E harcokban maga Rausimodus is elesett. Constantinus Camponából kiindulva keresztül vonult az egész szarmata földön és Margumnál, a Morava torkolatánál tért csak vissza római földre. Ezután Pannoniában tett körutazást; egy rendelete július végén Savariában kelt. 31 Az év végén Serdicában (Szófia) volt. Pannóniai körútja során talán szarmata csoportok letelepítését irányította, mert forrásunk, Optatianus Porfyrius szerint Bononiában, ahonnan egy császári rendelet is 2* Bálás V., Acta Arch. 15, 1961, 310 skk. 25 Soproni S., Arch. Ért. 96, 1969, 43 skk. A felső időhatárhoz figyelembe veendő, hogy a Csörsz szláv név, a sáncároknak tehát a szlávok megjelenése idejében már elmosódtak a történeti valóságot tükröző hagyományai. 26 i. h. 27 Chron. Minora I p. 230. 28 Eutrop. IX 25,1. 29 Excerpta Valesiana 3. 30 Zosimos II 21. Optatianus Porfyrius carm. VI. 31 Cod. Theod. I 1, 1. 96
