Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 1. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1972)
Pálóczi-Horváth A.: A felsőszentkirályi kun sírlelet
az ábrázolások azt a korszakot tükrözik, amikor kedvelt dolog volt az Árpádok családi jelvényét címerképül választani. Országos méltóságaink pecsétjein már a XIII. század elejétől felfedezhető ez a címerviselési szokás (1217: Miskolc nembeli Jakab nyitrai esperes, 1280: Рок nembeli Miklós erdélyi vajda, 1280: István alországbíró, 1286: Aba nembeli Mokján nádor, 1299: Aba nembeli Amadé nádor), 119 s bár a XIV. században is megmarad, egyre inkább teret enged az ősi nemzetségi jelképek heraldikai használatának. A nyugati értelemben vett címerviselés, a saját címer képek következetes használata a XIII. században még elsősorban a nyugati eredetű nemzetségekre jellemző: a Hahót, a Gut-Keled és a Rátót nemzetségből származó főhivatal-viselőink már a század 30-as éveitől kizárólag saját címerüket vésetik pecsétjeikre. 120 Bár a magyar nemzetségek közül a Miskolc nem sas jelképe már 1222-ben feltűnik, az egész század folyamán töretlenül csak a Csákok viselik hatalmi szimbólumkéntis értelmezhető oroszlánjukat ; 121 az Aba nemzetség sas jelképe 1299-ben jelenik meg Amadé nádor pecsétjén, akkor is pólyás pajzs fölött, a Dorozsma nemzetség kígyója pedig csak a XIV. század c^ső harmadában. 122 A kor heraldikai szellemébe enged bepillantást, hogy a XIII. század végén Demeter pozsonyi és zólyomi ispán először nemzetsége bölényfejes jelvényét használta, majd „divatosabb" címert vésetett pecsétjére- nyíl által kettészelt három pólyát (1299). 123 Mindehhez hozzávehetjük, hogy Károly Róbert uralkodása alatt ugrásszerű változás következik be a magyar heraldikában, a címer legfontosabb részévé a sisakdísz válik; a király címerpajzsán az előkelőbb oldalra az Anjou liliomok kerülnek az Árpádok sávozásával szemben. 124 A XIV. század közepének a geometrikus mesteralakokat messze túlhaladó címerviselési divatjáról az olaszországi magyar zsoldosok szerződéskötő oklevelei tanúskodnak: a zsoldosok katonai célra felvett címerei természetes alakokat, betűket, gótikus jelképeket ábrázolnak, 12 címer között mindössze 2 geometrikus címerképet találhatunk (hasított pajzsot, illetve pólyát). 12 5 A felsőszentkirályi öv címerei a magyar heraldika vázolt alakulása folytán véleményünk szerint a XIII. századra keltezhetőek. Az öv kun tulajdonosa ilyen díszítéssel kívánt lovagi környezetéhez hasonulni — egyúttal megtartván hagyományos viseletét. 126 A puszta díszítésen túlmenően feltételezhetjük, hogy a pólyák gyakorisága nemcsak tükrözi a kor címerviselését, de a kunok tényleges helyzetét is szimbolizálja: köztudomásúlag közvetlenül a királynak tartoztak katonai szolgálattal. Keltezésünket a XIII. század második felén belül nem tudjuk pontosabbá tenni; megfelelő támpontok híján nem akarunk történelmietlen találgatásokba bocsátkozni arról, hogy melyik Árpád-házi királyunk uralkodása alatt képzelhető el leginkább egy kun főemberről ilyen öv készíttetése. Igrz, hogy a kettős liliom alakú veretek moldvai és bulgáriai párhuzamai XIII. század közepiek, ez a kevés régészeti adat azonban nem elegendő évtizedes pontosságú keltezéshez. Л sír településtörténeti jelentősége Szentkirály a késő középkorban kun település volt. 1354. márc. 30-án adományozta Lajos király a rzomszédos Mindszent pusztával együtt Bőcsör fia Péternek, Péter fiainak, Miklósnak és Jánosnak és unokatestvéreinek, Kabak fia Baramuknak és Veszteg fia Gálnak („. . . Petrusfilius Bwchwr Comanus fidelis noster. ..", „. . . .sibi, item Nicoiao et Johanni filiis suis, пес non Baramuk filio Kabak, et Gallo filio 119 Csorna J., Az Aba nemzetség czímere. 49—50, 52.; Ua., Magyar nemzetségi czímerek. 129, 143. 120 H. G.D.,A Rathold nemzetség czímere. Turul 8(1890) 24., melléklet; Csergheő G., A Guthkeled nemzetség czímere. Turul 9(1891) 12., melléklet; Csorna J., Magyar nemzetségi czímerek. 55—56, 76—77. 121 Csorna J., i. m. 61—62, 129.; DonászjF., Az oroszlán ábrázolása a magyar heraldikában. Turul 52(1938) 7—9. 122 Csorna J., Az Aba nemzetség czímere. 50.; Ua., A Dorozsma és Becse—Gergely nemzetség czímere. 7. 123 Ua., Az Aba nemzetség czímere. 52.; Zolnay L., Donch mester és a Balassák ősei. Turul 51(1937) 22, 37. 124 Gárdonyi A., A magyar Anjouk címeres emlékei. Turul 50 (1936) 18.; Vajqy Sz-, i. m. 125 Lukcsics P., Olaszországban vitézkedő magyar lovagok jelvényei a XIV. században. Turul 45(1931) 87—88. 126 Középkori emlékeink között nem teljesen egyedülállóak a címerábrázolásos övveretek, igaz, hogy két másik lelőhelyről csak 1—1 db-ot ismerünk: /. Zámoly—Kerekszenttamás: a fentebb említett csattal és XVI. századi cserepekkel együtt kockázott mintájú, pajzs alakú veretet találtak (Molnár V., i. m. 237), véleményünk szerint XIII— XIV. századi sír földjéből kerülhetett a templom padlójára; (13. kép 8.); 2. Tiszaörvény: az Árpád-kori falu egyik lakóházában címeres veret került elő, pólyás ábrázolással (Horváth Béla szíves közlése). 201
