Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 1. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1972)

E. H. Tóth: Előzetes beszámoló a kunbábonyi avar fejedelmi leletről

Az övek gazdagságához viszonyítva szerényebbnek tűnhetnek az előkerült ékszerek és halotti ruhadíszek. A gömbös fülbevaló pár közeli rokona a bócsai és szentendrei lelet fülbevalóinak, a típus azonban későavar temetőben is felbukkan. A karperecpár bordázott díszítése a tegez, ivókürt és késveretek verőtövén készülhetett, s a lemez kalapálása és nyújtása folytán a díszítés szálkássá vált (7. kép). Hasonló csuklós szerkezetű széles karpántokat a keszthelyi temetők leletanyagában ismerünk. A leletből számos gyűrű került elő, ezek közül kettőt golyósor keretes, kőfoglalat díszít. Mindkettő az életben használt kis átmérőjű ékszer volt, egyiküket ezért a találó megnyújtotta. Hasonló került elő az ozorai leletben, sőt a későavarkorból származó Hortobágy—Árkus-i leletek közül is. A fogazásos veretek technikájával készült a vésetthatású gyűrűpár, melyet bizonnyára egykor valamilyen színes berakás díszíthetett. Hasonló módon készült fogazott, állatfonatos gyűrűt ugyancsak a keszthelyi temetők leletanyagában találunk. A gyűrűk karikáját utólagos kalapálással olyannyi a megnyújtották, hogy — ezt már nem írhatjuk a találók számlájára mivel — abnormális méretű ember kezére sem alkalmazható. Ennek magyarázatát a temetés céljára készült rendkívül nagyméretű gyűrűk adják meg. Ezeknek a tegezveretekhez hasonló bordázott szalagból készített karikáját úgy méretezték, hogy a tetőtől talpig rehéz textiliákba burkolt tetemen az eltakart, s az életben használt ékszereket pótolják. A nagyméretű karikákra az első gyűrüpárhoz hasonló préselt foglalatokat forrasztottak, melyeknek megfelelőt bőségesen találunk, pl. a Kiskőrös-vágóhidi temető sirjaiban. A felvarrható ruhadíszek közül egy tenyérnyi „T" alakú aranylemezt, s a kisebb „V" alakú fóliákat a találók nem vették észre, ezeket, s a két fülbevalót szinte egymást követően rostáltuk ki a kitermelt homokból. Előkerülésük alapján arra gondolhatnánk, hogy a nagyobb lemez maszkszerúen az arcot borító textilián lehetett, míg a kisebb lemezek ugyanezen a varkocsot jelképezhették. Az arasznyi, erősebb aranylemezből kivágott félhold alakú disz egyike volt a legelső, a találók által megszerzett leleteknek, melyek a koponya megtalálását követően kerültek elő, feltehetően ezért a halotti ruha mellrészére varrhatták fel. Ugyancsak a felvarrás nyomait találjuk a kettős aranylemezből hajlított süvegszerű tárgyakon, amelyek értelmezését hasonló rendeltetésű két kisebb tárgy adja meg számunkra. Ezek ugyanis magukon viselik a köröm lenyomatát, s így minden bizonnyal a halott ujjaira kerültek, mivel azonban ezeket textil borította erre hasonló nagyobbméretű borításokat varrtak fel. Emellett szólhat, hogy ugyanazon tálaló szolgáltatta be a tárgyakat akinél gyűrűk is voltak. A rombusz alakú és kiszélesedő cseppalakú aranylemezeket, valamint а párhuzamos széles arany szalagdarabot és a felismerhetetlenségig szétszabdalt és pontosan már össze nem illeszthető merevebb aranylemezeket, a sírnál legutoljára szombaton este és vasárnap délelőtt megfordult találók szolgáltatták be, így ezek bizonyosan a ruha alsó szegélyén, vagy esetleg egynémelyikük a lábbelin lehetett felvarrva. Végül a temetkezési szertartás ismertetése maradt hátra. A leletből nagyszámú aranyozott ezüsttöredék is származik. A lemezek egy része erős vaspántokat borít. A sír K-i végében a vasárnap kint járt találók két, egymástól mintegy méter távolságra álló, dobozalakra hajlítva 10x10 cm-es nagyságban figyelték meg a lemezeket mielőtt a ráomlott homok összenyomta volna őket. A lemezeket miniatűr ácskapocs alakú ezüst szegekkel rögzítették egy nagyobb faalkotmányra. 1970 nyarán a kunszálási későavar temetőben végzett ásatáson kedvező talajviszonyok következtében megfigyelhettem végre annak a szentmihálylovához hasonlítható saroglyának a szerkezetét, melynek nyomait a sirok sarkaiban, vagy azon túlnyúló és lemélyedő foltokban korábban a temető számos sírjában megtaláltam. A 41. sz. sirban fényképpel és metszel ékkel is sikerült rögzítenem. Ennek, s az előkerült vaspántok és nagymennyiségű lemezborítás alapján a kunbábonyi fejedelem sírjában hasonló szerkezetű saroglyát, vagy legalábbis oldalán és lábain aranylemezekkel borított kerevetet kell feltételeznünk, melyen a halottat a sirhoz szállították. A számos koporsókapocs azt bizonyítja, hogy a halottra fából ácsolt koporsófedelet borítottak, hasonlót a kunadacsi, későavar temetőben figyelhettünk meg. Itt a sír alján nem volt famaradvány és a fenékdeszkákat rögzítő koporsókapocs, viszont vastagabb rétegben szerves anyag, valószínűleg nemez maradványait találtuk. Végül csupán megemlítjük, hogy bizonyára a koporsó közelébe helyezték el az amphorát és a fiatal birkákat. A fenti ismertetés alapján megállapíthatjuk, hogy a lelet hiányosságai ellenére is jól értékelhető. Ujabb tárgytípusok felbukkanását, melyről tudomásunk ne 166