Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 1. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1972)

A. Mócsy: A római-batbár szomszédság utolsó évszázada hazánk területén

MÓCSY ANDRÁS A RÓMAI-BARBÁR SZOMSZÉDSÁG UTOLSÓ ÉVSZÁZADA HAZÁNK TERÜLETÉNi Dacia kiürítése 271-ben némileg enyhítette a dunai limesen évtizedek óta fennáló feszültséget. A gazdátlanná vált Daciát birtokba vevő gótok

2 már nem gyakoroltak nyomást az alsó Duna határvonalára, Erdély felé elterelt erőik azonban a következő évtizedben egyre élesedő helyzetet teremtettek a Kárpát-medencében. A Probus és Carus császárok alatt lezajlott harcokról forrásaink ugyan alig-alig tájékoztatnak, a töredékes adatokat azonban kézenfekvő úgy értelmezni, hogy ezek a harcok előjátékai voltak a tetrarchia nagy szarmata háborúinak. Az Alföld szarmatái szorongatott helyzetbe kerültek azáltal, hogy a gótok megvetették lábukat a régi Dacia tartomány területén. Amíg Dacia provincia fennállt, a szarmatákra csak észak és északkelet felől nehezedett nyomás a vandálok részéről. 271 után azonban szembekerültek a gótokkal és gepidákkal is, akik kelet felől veszélyeztették szállásterületeiket. Ez lehetett az az ok, amely néhány év múlva megindu

1

ó támadásaikat kiváltotta. Az első támadás, amelyről csak közvetve vagyunk tájékozva,

3 Probus alatt, 278 táján következett be, és valószínű, hogy a vandálok is részt vettek benne. Néhány évvel később Carus aratott győzelmet a szarmatákon,

4 s nagyjából ugyanekkor egy kvád győzelmet is ünnepeltek.

5 Mivel ez utóbbit 284-re lehet datálni, Diocletianus pedig egygyel többször volt Germanicus, mint társuralkodója, Maximianus, igen valószínű, hogy a kvád háború 285ig elhúzódott és csak Diocletianus fejezte be.

6 A dunai germánok (szvébek) ettől fogva nem sok nehézséget okoztak a római hadvezetésnek.

7 Annál több baj volt a szarmatákkal. Hogy mi zajlott le az Alföldön Dacia kiürítése után, azt csak nagyon hozzávetőlegesen lehet rekonstruálni. A szarmaták eleinte még ellen tudtak állni a germán nyomásnak, Pannónia limese ellen indított támadásaik azonban azt bizonyítják, hogy a szokásos módon ki akarták csikarni a birodalmi kormányzat hathatós katonai segítségét, vagy pedig azt, hogy bebocsássák őket a Birodalomba. Egyes szarmata csoportoknak a Birodalomba való befogadását

8 (recepcióját) bizonyítják egyértelműen nem definiálható leleteken kívül egyes dunavidéki helynevek

9 és a Notitia Dignitatum néhány szarmata csapatteste.

10 Ezeknek a szarmatáknak azonban legalább is egy része később került a birodalomba.

11 A feszült helyzet miatt Diocletianusnak 289-től 294-ig többnyire Sirmiumban kellett tartózkodnia,

12 azután is, hogy 293. április 1-én vejét, Galeriust egész Illyricum uralkodójává nevezte ki. 13 1 Jelen tanulmányunk kivonat "Pannónia and Upper Moesia" с munkánk 8. fejezetéből. A könyv a "The Provinces of the Roman Empire" с. sorozat (London, Routledge and Kegan Paul) köteteként jelenik meg. Az alábbiakban csak a közvetlen bizonyítóadatként felhasznált forrásokra hivatkozunk. 2 Lehetséges, hogy a felhagyott Daciát a szabad dákok és karpok egyes csoportjai is megszállták. Önálló politikai tényezőként azonban alig léptek fel. 3 Script. Hist. Aug. v. Probi 18,2. v.o. A.Mócsy, PW—RE Suppl. IX, 567 és Nagy T., Bp. Műemlékei II, 56. 4 Script. Hist. Aug. v. Cari 8,1. 9,4. Eutrop. IX 18,1. 5 G.Elmer, Der Münzsammler 8,1935,17 sk. 6 Aur. Victor Caes. 39,43 Diocletianust a markomannok legyőzőjeként is említi. 7 v.o. Aur. Victor Caes. 40,9—10. 8 Eutrop. IX 25,5. 9 pl. Itinerarium Burdig. 565,8. 10 Or. XXVIII 6. Осе. XL 54. 11 Not. Occ. XLII 46—70. 12 Th. Mommsen, Gesammelte Schriften II 267 sk. 13 Aur. Victor Caes. 39,30. W.Ensslin, PW—

RE VIIA, 2438 sk. 94