Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 1. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1972)

Horváth A.: Előszó

ELŐSZÓ A Kárpát-medence geográfiai középpontjában fekszik az ország legnagyobb megyéje, Bács-Kiskun Megye. A Dunától a Tiszáig terjedő területe magába foglalja K-felől csaknem a teljes Kiskunságot, oly jellegzetes homokdűnéivel, nádas-vízállásos, szikes legelőivel, egykor kiterjedt erdőségeivel. A megye határát Ny-felől a Duna képezi, amelyet hosszan elnyúló hátság kísér, s amely délen a bácskai löszfennsík nyúlványaiban szélesedik ki. E két nagyobb területrészt időről-időre különválasztotta a nagy folyam, újra és újra birtokába véve ősi, elhagyott és feltöltődött, s a megye DNy-i részén — az Örjeg néven ismert — hatalmas tőzegláppá terebélyesedő ágait. A nagy éghajlati ingadozásokat követő szint és mederváltozások mindannyiszor átformálták a táj képét, s a rajta megtelepült ember élet- és gazdálkodásmódját. Ezt tükrözi az ős- és korai történet időszakában a lakosság időszakosan változó olykor hirtelen megnövekedése, majd nagyarányú megfogyatkozása. A földrajzi környezet ilyen változásai mellett a nagyobb települések sem állandósulhattak. Bizonyára ez is hozzájárult ahhoz, hogy a terület bár közvetlenül az ókori világhatalom és kultúra határán, annak Ny-i és D-i tőszomszédságában feküdt, s azzal hosszú időn át kapcsolatban állt, abba soha még átmenetileg sem olvadt be. Ugyancsak nem tekinthetjük véletlennek azt sem, hogy jóval később a XIII. század folyamán itt alakult ki a betelepedő nomád kun nép központi szállásterülete. A táj e település-földrajzi sajátosságai nem csupán történetére, úgy tűnik tudományos feltárására is kihatottak. A terület tárgyi emlékeinek őrzése, kutatása kezdeteit és ütemét tekintve meglehetősen elmaradt a zomszédos egykori római provinciákhoz viszonyíta. Megyénkben némileg megkésve és vontatottan öttek létre, s alig 100 éves, vagy ennél is rövidebb múltra tekinthetnek vissza a muzeális közgyűjtemények. A századfordulón megindult a módszeres, történeti problémák megoldására irányuló gyűjtő-, feltáró-, kutatómunka, amelyben Kecskemét egykor városi múzeuma évtizedeken át jelentős úttörő szerepet töltött be. Példája nem igen talált követőkre, megyénk területén nem alakultak ki, vagy csak elszigetelten működtek tudományos feldolgozó központok és nem kapcsolódtak be a fellendült Alföldkutatás nagyobb vállalkozásaiba. Ily módon nem vált rendszeressé a tudományos eredmények és felismerések módszeres közreadása sem. Az első múltszázadi összefoglaló munkákat elvétve követték részlettanulmányok, nagyobb vagy rövidebb lélegzetű anyagközlések. Közülük nem egy ma is alapvető fontosságú, míg mások már csak tudománytörténeti értékűek. Legtöbbjük azonban — főként szórványos megjelenésük következtében — ma már a szűkebb szakmai körök számára is nehezen hozzáférhető. A felszabadulást követően vált külön a megye területe, mint közigazgatási egység, melyben a háború okozta igen súlyos veszteségeket csak nehezen heverték ki múzeumaink. Jelentősebb fejlődést az elmúlt évtized hozott, melyben a Megyei Tanács vezetésével és támogatásával szinte újjászületett a múzeumi élet. Többszörösére nőtt korszerűen feltárt hiteles gyűjteményanyagunk, s ezzel együtt természetesen megyénk története tárgyi emlékeinek közlésre, feldolgozásra váró forrásanyaga. E régi és újabb adósságok követelték meg egy tanulmány-gyűjtemény sorozat megindítását, amely rendszeres lehetőséget biztosít a tudományok hivatott művelői számára a megyénket érintő munkák megjelentetésére, s amely ugyanakkor különös figyelmet szentel a magyarságba felszívódott kun nép — kissé mostohán kezelt —• 7