Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 1. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1972)
Kőhegyi M.: Római pénzforgalom és kereskedelem az Intecrisa–Csongrád közötti útvonalon
nyugalmi állapot volt Pannóniában. Igaz ugyan, hogy Antoninus Pius idejéből több elrejtett kincsleletet ismerünk Pannoniából, de ezek inkább a tartomány északi szomszédjainak, a quadoknak betörésével hozhatók kapcsolatba s nem a szarmatákkal. 33 A II. század közepén beállott nyugalmi állapotot több, tömeges katonai elbocsátás jelzi. 34 A Severusok alatt a jólét és gazdagság számos jelét tapasztalhatjuk Pannoniában. Intercisa mellett ugyanezt a fellendülést találjukBrigetioban 35 és Aquicumbanis. 36 Ennek az a magyarázata, hogy Marcus Aurelius alatt nagyszámú keleti, elsősorban szír származású lakosság került ide. Kiváló harci erényeik miatt sorozták be őket az itteni segédcsapatokba, illetve légiókba, részben pedig a megfogyatkozott lakóság pótlására kellettek. A szírek és más keletiek alapjában véve jobban romanizáítak, speciális harcmodorú harcosok, jó kereskedők, jó iparosok voltak. Számuk oly nagy volt, hogy Brigetioban külön keleti városrészük volt Külön temetővel és bizonyos, hogy ennek Aquincumban is így kellett lennie. Mivel az intercisa 1 ' cohors teljes egészében hemesaiakból állott természetes, hogy a cohorstáborok közül itt lüktetett a legelevenebben az élet és Intercisa számos kapcsolatot tartott fenn mindazokká 1 a környező helyekkel, ahol a szírek állomásoztak. 37 A jó kereskedők hírében álló szírek, vagy azok rabszolgái nyilván felismerték a kínálkozó lehetőséget és élénk kereskedést folytattak a szarmatákkal. I. Valentinianusnak már szigorú törvényekkel kellett megtiltania provinciálisok és a balparti népek házassági kapcsolatait, 38 vagyis a törvény szigorával akart gátat vetni a limesen innen és túl lakó népek házassági köteléken alapuló baráti kapcsolatainak. 39 Adminisztratív úton ezt a folyamatot azonban nem lehetett megállítani. A Duna menti római temetőkben ugyanis több ízben É—D—i irányítású sírokat figyeltek meg a szokványos római sírok között. 40 Ez a tájolási mód pedig az alföldi szarmatáknál fordul elő. 41 Önként adódik az a megoldási lehetőség, hogy az említett tájolási módot használó etnikumot az Alföldről származtassuk. A kétirányú kapcsolatokra utal az Intercisában előkerült nagyszámú későszarmata szürke kerámia is. 42 Constantinus győzelmes hadjáratai után, 43 — melyekben maga a szarmaták királya Rausimodus is elesett 44 , — döntő fordulat következett be a két nép viszonyában. Az újfajta békés kapcsolatok nagyban elősegítették a kereskedelmet. A Limes Sarmatiae megépítése pedig csak szilárdította ezeket, hiszen most már a szarmata állam határán húzódó sáncrendszer a Rómával szövetséges viszonylatban levő nép konkrétan elhatárolt területét vette körül. 45 380 után azonban a szövetségesek már nem törődtek a korábbi megállapodásokkal. 46 A kereskedelem azonban továbbra is megmaradt. Éremleletek ezt ugyan nem bizonyítják, mert ekkor már Pannoniába sem áramlik be újabb római pénz, 47 ám a sírleletek igazolják állításunkat. A szabadszállási üvegpohár legkorábban a V. század legelején került a földbe, bár a keltezésnél rendkívüli nehézségekkel kellett a közlőnek megbirkóznia. A Csongrád—Kenderföldek temetőjéből 5 üvegpo33 Radnóti Aladár: A zalahosszúfalusi ezüstlelet. Folia Archeologica 3—4 (1941) 106. 34 Alföldi András—Csalog József: Katonai elbocsátó okmány Regölyből. Arch. Ért. 1943. 100—107. — Csalog József: A regölyi második római katonai elbocsátó-okmány. Arch. Ért. 1944—1945. 198—200. 35 Barkóczi László: Brigetio. Diss. Pann. II. 22. Budapest, 1944—1951. 28. 36 Nagy Lajos—Alföldi András—László Gyula: Budapest története. Budapest, 1942. II/2. 665. 37 CIL III 10315, 10316. — Szilágyi János: Intercisa helyőrsége. Magyar Múzeum, 1947. december 8—12, 41—42. szám. 38 Cod. Theod. III. 14, 2. 39 Alföldi András: Leletek a hun korszakból és ethnikai szétválasztásuk. AH 9. Budapest, 1932. 55. 40 Intercisából is vannak rá adataink. Hehler Antal: A N. Múzeum dunapentelei ásatásai 1908-ban és 1909-ben. Arch. Ért. 30 (1910) 31. — Oroszlán Zoltán: A Magyar Nemzeti Múzeum Régiségtárának ásatása Dunapentelén 1922. július havában. Arch. Ért. 39 (1920—1922) 94. 41 Párducz Mihály: A szarmatakor emlékei Magyarországon I. 22., II. 17., 20., 21., III. 25., 26., 28., 89., 90. 42 Sz- Póczy Klára: Keramik. Intercisa II. AH. 36. Budapest, 1957. 77., 85. 43 A szarmaták 334-ben foederatik lettek volna. Schmidt О. : Geschichte der deutschen Stämme bis zum Ausgange der Völkerwanderung. Berlin, 1915. 88. szerint, de erre adataink nincsenek. 44 Nagy Tibor: Budapest Műemlékei. Budapest, 1962. II. 105. 45 Soproni Sándor: Limes Sarmatiae. Arch. Ért. 96 (1969) 46. 46 Jung Julius: Römer und Romanen in den Donauländern. Innsbruck, 1807. IL 183. 47 Soproni Sándor: Über den Münzumlauf in Pannonién zu Ende des IV. Jahrhunderts. Folia Archeologica 20(1969)69—78. — Lányi Vera: The Coinage of Valentinian I in Siscia. Acta Arch. Hung. 21 (1969) 33—46. — Bír óné S ey Katalin: Későrómai centenionales lelet Gölléről. Folia Archeologica 20 (1969) 63—67. 108
