Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 1. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1972)
A. Mócsy: A római-batbár szomszédság utolsó évszázada hazánk területén
A szarmata háborúknak csupán időrendi váza állapítható meg, 14 részletekről nincsenek híradások. Szarmaták felett aratott római győzelmekről tudunk 289/290 telén, 292-ben, 294-ben — ez látszik a legjelentősebbnek —, 299-ben, amikor a markomannok ellen is harc folyt, továbbá még három további alkalommal 299 és 305 között. Sajnos, nem lehet eldönteni, vájjon a Sarmaticus győzelmi jelző felvétele minden esetben háborús sikerekkel volt-e kapcsolatos, vagy csupán diplomáciai jellegű sikerek is elegendők voltak-e ahhoz, hogy a császárok ismételten felvegyék ezt a címet. !5 A 294. évben aratott győzelmet különösen megünnepelték 16 , s további értesüléseink is amellett szólnak, hogy ebben az évben fontos rendszabályokat foganatosítottak. Diocletianus 293 őszén szemlét tartott a szarmata határon. November 5-én Lugióból (Dunaszekcső) kelt két rendelete. 17 Mivel Galerius ekkor már egy fél éve a Dunavidék (Illyricum) uralkodója volt, a rangidős császár itt tartózkodását különösen fontos és sürgős tennivalókkal kell összefüggésbe hoznunk. Diocletianus ugyanis ettől kezdve már csak egyszer tette lábát Pannónia földjére, 18 amikor jog szerint már nem is volt a Birodalom ura (308 : a carnuntumi császártalálkozó). A 294. év szarmata háborúját Diocletianus valószínűleg személyesen irányította, mivel 293 őszétől 294 augusztusáig csaknem megszakítás nélkül Sirmiumban székelt. Az őszi szemle nyilvánvalóan a következő évi háború előkészítését célozta, bizonyos jelek azonban arra mutatnak, hogy a rangidős császár jelenléte gyökeresen új védelmi megoldások miatt vált szükségessé. Ide tartozik először az az erődépítés, amelyet egy későantik krónia a 294. évhez jegyzett fel: „táborok épültek Sarmatiában Aquincummal és Bononiával szemben". 19 Ezidőtájt kezdődik egy különös ábrázolás az aprópénzek hátlapjain; hatalmas erődkapu, többnyire a császár előrelátó gondoskodását vagy harci erényeit dicsőítő körirattal. 20 A Sarmatia földjén épült két tábort felsorolja a Notitia Dignitatum is, 21 mindkettőhöz megjegyezve, hogy a barbaricumban állnak. Ez azért figyelemre méltó körülmény, mert a Rajna- és Duna-limes számos túlparti ellenerődjéhez a Notitia nem fűz ilyen megjegyzést. A két alföldi tábort ezért a limestől távolabb, a szarmata föld belsejében kell keresnünk. Régészeti kutatásunknak még nem sikerült ilyen barbaricumi táborokat kimutatnia, bár egyes jelekből kiindulva nem lenne kilátástalan felkutatásuk. 22 Meggondolkodtató ugyanakkor, hogy meglehetősen előrehaladt limeskutatásunknak még nem sikerült Diocletianus korának építési periódusát bizonyítania a pannóniai limesen, holott későantik erődöket és átépítéseket nagy számban tártak fel. Épp ezért kell figyelmet szentelnünk egy sajátos erődtípusnak, amely a szarmata határszakasz több pontján megtalálható, s arra enged következtetni, hogy Sarmatiában tartósan római csapatok állomásoztak. Ezt az erődtípust 23 eddig legalább hét helyen lehetett bizonyítani vagy valószínűsíteni Nógrádverőcétől Bácsig. Egyes helyeken megvan a Duna bal és jobb partján, egymással szembefordítva. Három oldalról fallal körülvett, a Duna felé nyitott terek ezek, négyszögű tornyokkal. Rendeltetésük nyilvánvalóan az volt, hogy védett kikötő- és rakodóhelyül szolgáljanak a barbaricumba irányuló szállítmányok számára. Mivel adataink egybehangzó tanúsága szerint a barbárokkal folytatott kereskedelem számára az innenső, jobbparti helyeken jelöltek ki piachelyeket, ezek a kikötők nem lehettek mások, mint a barbaricumba irányuló katonai szállítmányok kirakodóhelyei. Kézenfekvő ezért a kapcsolat a 294 év barbaricumi erődítéseivel ; ha római csapatok tartósan barbár földön állomásoztak, előbb-utóbb szükségessé vált utánpótlási vonalaik biztosítása is. Ilyen módon érthetővé válik számunkra az, hogy a tetrarchia korában miért nem folytak számottevő erődítő munkálatok a limes táboraiban. Diocletianus és Galerius felismerték, hogy a szorongatott helyzetbe került szarmatáknak nem maradt más választásuk, mint a recepció vagy a fegyveres segítség kierőszako14 Alföldi A., Arch. Ért. 1941, 51 skk. R.Egger, Jahreshefte des Österr. Archäol. Inst. 35,1943,27. 15 R.Egger, Römische Antike und frühes Christentum I 132. 16 Panegyrici Latini ed. Baehrens VIII 5,1. 17 Cod. Iust. IX 20,10—11. 18 Talán 303-as utazásakor Rómából Nikomédiába is, v.o. Lactantius de. mort, persec. 17,4. 19 Chronica Minora I p. 230. 20 Victoriae Sarmaticae körirattal: Roman Imp. Coinage VI p. 354, No. 43. 21 Осе. XXXII 41, XXXIII 48. 22 V.o. a CIL III 10605a felirat lelőhelyéhez fűzött megjegyzéseinket az 1969. évi cardiffi limes-kongresszus sajtó alatt levő kötetében. 23 Legutóbb Osjecki Zbornik 12, 1969, 71 skk, 95
