Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 1. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1972)

Pálóczi-Horváth A.: A felsőszentkirályi kun sírlelet

patinával, utóbbi szintén egyetlen előfordulás a temetőben).

46 Kiskunfélegyháza kun szállásoktól körülvett XIV—

XV. századi magyar falusi temetőjében mindössze 4 sírban volt vaskés (tehát a 167 sír 2,4%ában), 3 esetben jobboldalt, 1 esetben pedig a térdek között.

47 A fenti példán láthatjuk, hogyan él tovább a kések sírba tételének pogány jellegű szokása egy keresztény kun temetőben; a környező magyarságnál a megvizsgált két temető szerint más volt a helyzet, s kérdés, hogy a késsel temetkezés újra feltűnése — a közismert viseleti változásokkal egyetemben — nem tulajdonítható-e a kunok hatásának. Keleti és nyugati vonások összefonódása jellemzi a lelet legjelentősebb, egyben legproblematikusabb darabját, az övfelszerelést. Viselettörténeti szempontból a népvándorlás kori nomád előkelők díszes fegyveröveivel mutat rokonságot, amint azt a korábbi kutatás már több ízben megállapította.

48 A nagy időbeli távolság miatt nem vethetjük össze azonban leleletünket az avarok vagy a honfoglaló magyarok öveivel, a funkció és a megjelenés hasonlósága ellenére sem. Keleties jellegzetességeit nem magyarázhatjuk egyszerűen kun tulajdonosával, hiszen a dél-oroszországi kunok eddigi tudásunk szerint nem viseltek véretekkel sűrűn borított öveket. Dienes I. kutatásai szerint a XIII—

XIV. században a bizánci és a bolgár udvarban használtak olyan díszöveket, amelyek a Kelet-Európában korábban szélesen elterjedt VII—

X. századi ún. „bolgár" öv származékának tekinthetők.

49 A honfoglaló magyarságnál is meghonosodott „bolgár" öv belső kapcsolószíjas volt, véretekkel sűrűn díszített, baloldalra vezetett vége hosszan lelógott a combközépig-térdig.

50 A felsőszentkirályi öv szerkezetileg ehhez a típushoz sorolható; a csatkarika legkisebb belső átmérője (a peceknél) 1,3 cm — a szíjvég vastagsága a szegecsfejjel együtt szintén 1,3 cm; a csatkarika legnagyobb belső átmérője 4,5 cm — a leghosszabb címeres veret 4,37 cm; tehát belső kapcsolószíjat kell feltételeznünk, mert a felszerelt övet mind szélessége, mind vastagsága miatt igen nehéz lett volna keresztül erőltetni a csaton.

51 Márpedig a kopásnyomok gyakori — és nemcsak alkalmi — használatra utalnak. Ha elfogadjuk a belső kapcsolószíjas szerkezetet, kétségeink merülnek fel Szabó K. rekonstrukciójával kapcsolatban, amely amúgy is a földmunkával már megbolygatott öv megfigyelésén alapult. Ő ugyanis a kettős liliom alakú véretekkel váltakozó kis mellék10. kép: A szíjvég nagyított képe (2:1). Fig. 10. Le bout de courroie grossi 2 fois 189