Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 1. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1972)

E. H. Tóth: Előzetes beszámoló a kunbábonyi avar fejedelmi leletről

reggel a Megyei Tanács Művelődésügyi Osztályának gépkocsijával a helyszínre mentünk és a leletek döntő többségét begyűjtöttük, s egyidejűleg a beszolgáltatok és a találók visszaemlékezéseit magnóra vettük, s a találókról, családtagjaikról fényképeket, s végül a lelőhelyről 16 mm-es filmfelvételt készítettünk. (1. kép) A magnófelvételek egy sor, még lappangó tárgy nyomára vezettek, amelynek nagyrészét a következő napokban sikerült is begyűjteni, melyet a hitelesítő ásatással a kitermelt és leomlott homok átrostálásával párhuzamosan végeztük. Ily módon került elő az aranyleletek 10%-a. A találók előadása és a hitelesítés alapján megállapíthatjuk, hogy a sir Ny-i tájolásban mintegy 130 cm mélységben, ugyanilyen szélességű és mintegy 280 cm hosszú sirgödörben feküdhetett. (2. kép) A találók a leletek alatti réteget bolygatták meg, s a talált tárgyakat a sir leomlott földjéből szedték ki. így a váz és a leletek helyzetét áttekinteni nem tudták. Következtethetünk a leletek helyére abból, hogy kinél milyen tárgyak voltak, mivel tisztáztuk, hogy ki milyen sorrendben és körülbelül milyen időpontban tartózkodott a sirnál. Az elsőként megtalált amphora 45 X 65 cm-es. (3. kép) Barbár területen kevésbé öblös, hasonló korongolású, de korántsem azonos nyak- és fülkiképzésű edények a szaltovoi kultúra leletanyagában is előfordulnak Posta Béla egy keresi katakombából említ préselt arany övveretekkel előkerült két agyag amphorát. E leletet Leo császár érme keltezi az V. század második felére. Kétfülű hegyesedő amphora került elő a Gátéri 193-as számú lovassirban. E példányok úgy tűnik bizánci hatásra, leletünk esetében hihetőbbnek látszik, hogy kifejezetten bizánci mester műhelyében készülhetett. Ezt az eredetet, s a típus hosszú használatát látszanak bizonyítani az Észak-Balkánon, Észak-Itáliában, sőt Nyugat-Európában felbukkanó igen különböző keltezésű darabok. Közvetlenül az amphora után került elő a koponya. Lipták Pál előzetes véleménye szerint egyes avar törzsfői leleteink embertani anyagához közelálló, mongolid típust képvisel, 60 éven felüli férfi koponyája. A váznak csak egy részét, a teljesen összecsontosodott nyakcsigolyákat gyűjtötték össze a találók a juh csontokkal együtt. A többi csontvázrészeket, melyeket a bánya alján többen láttak, nem sikerült begyűjteni. Az aranytárgyakat megkíséreltük technikai és formai rokonságuk, az arany finomsága, stb. alapján szétválasztani, csoportosítani. Kitűnt, hogy legkevesebb 3 övgarnitúra tartozékai, amelyek azonban korántsem egységesek, s így néhány tárgyat teljes bizonyossággal egyikhez sem sorolhattunk be.Lényegesen könnyebb volt a halott ékszereinek, diszruhája, és a temetkezéshez használt tárgyak tartozékainak különválasztása. A bócsai és egyéb párhuzamok alapján a legkézenfekvőbb a legsúlyosabb, a leggazdagabb, a leletünkben is minden bizonnyal a legmagasabb méltóságot kifejező arany álcsontos öv darabjainak elkülönítése. A veretek két csoportra oszlanak ezúttal is. Egyrészüket öntött golyósor keretben rekeszesműves, zöldes üvegberakás díszíti. Ilyenek a nagyszíjvég, (4. képi.), bújtató, lyukvédő, kisszíj vég és a rüggesztőveret pár. Méreteiben, súlyában jóval meghaladja a bócsai rokonpéldányokat, s nem egy, mint például a bújtató, a függesztőveret golyósora használati kopásnyomokat mutat. Ettől eltekintve a készítés technikájában és anyagaiban nagyfokú az egyezés a bócsai példányokkal. Ezenkívül hozzá legközelebb a Poltava közelében talált Malaja-perescsepinai lelet pikkelyes díszű nagyszíjvége, illetve hasonló kisebb veretei állnak. Az öv vereteinek másik csoportján tömör golyósorral keretezett foglalatban nemes csiszolású vörösszínű almadin köveket találunk. Ilyenek a kunbábonyi leletben az ovális és pajzsalakú veret, valamint az álcsatok. Az aranyból készült álcsatos övek jellegzetes tartozéka az ovális, golyósorral keresztezett kőberakásos veret. A bócsai leletből 2 példány került elő. S csupán a Kiskunfélegyháza—pákapusztai préselt álcsatos bronzövön van ennél több példány. Hasonló bizonytalan lelőhelyü veret préselő mintája ismert Magyarországról, melynek az ékkövet keretező ékrovás díszítéséhez legközelebb a tépei álcsat áll. A Malája—perescsepinai lelet példánya préselt elemekből összeépített és a hazai darabokhoz viszonyítva szerénynek mondható. Leletünk vörös nemestüzű ékkövének rendkivül finom csiszolása figyelemre méltó, vastagsága miatt egészen sötét tónusú vörös árnyalatú almandin. Ugyanebben a körben találjuk meg a pajzs ilakú, álcsat nélküli veret párhuzamait, a különbség mindössze annyi, hogy ékköve vékonyabb, laposan csiszolt, szélein fazettált vörös almandin. Az előző lelettel teljesen megegyezik az álcsat pajzsalakú teste, csüngő része viszont mintegy átme162