Pásztor Emília (szerk.): Sámánizmus és természethit régen és ma - Bajai dolgozatok 23. (Baja, 2019)
Kerezsi Ágnes: Az állatáldozat jellegzetességei az oroszországi finnugor népeknél
A probe into the spiritual life of prehistoric people, a reflection of shamanism in archaeology Az áldozati állatok kiválasztásánál jelentős körülmény volt a szín, mely azt mutatta meg, hogy melyik istenségnek szánták az áldozatot. A közfelfogás szerint az istenek általában nem kedvelik a sötét szőrű állatokat, hanem lehetőleg világos színűeket, mindenek fölött pedig fehér szőrűeket kívánnak (GONDATTI 1888:11.). A fehér szőrű lovakat például szentként tisztelték, és azok háromszor, négyszer is drágábbak voltak más színű lovaknál. A fehér szín a legfelsőbb isten Numi Torum színe is volt, ezért alakult ki a fehér színű állatok tisztelete általában. Kulemzin V. M. és Lukina N. V. szerint a hantik azt tartották, hogy a fehér színű állatok ugyanúgy lélekkel rendelkeznek, mint az emberek, akiktől csak megjelenési formájukban különböznek (KULEMZIN - LUKINA 1977:173.). Többek között a Konda-folyó mellett élő manysik és hantik is a fehér vagy a világos szőrű állatokat tartották a legalkalmasabb áldozati állatoknak. Emellett ezen a vidéken is nagy súlyt helyeztek arra, hogy a különböző istenek és szellemek ízlésüknek megfelelően más-más színű állatot kapjanak. A Felső Ég istene Numi Torum és fia a Világügyelő férfi számára a legmegfelelőbb áldozati állat itt is a fehér ló volt. A víz szellemének azonban pl. a Felső-Lozva partján csak fekete és barna színű lovakat lehetett áldozni (KANNISTO 1958: 287.). Ugyancsak sötét színűnek, általában feketének kellett lennie a betegség szellemének hozott áldozati lovaknak is például az Alsó-Lozva és a Szoszva partján (KANNISTO 1958:183.). Sztarcev szerint a hantik az erdei szellem tiszteletére csak fekete színű lovat áldozhattak (SZTARCEV 1928:85.). A Vaszjugan partján élő hantik az erdei szellemnek tarka lovat áldoztak, és Munkácsi szerint a pelimi istenség is tarka szőrű áldozati állatot kapott (MUNKÁCSI 1910:436.). Napjainkban is arra törekednek a szurguti hantik, hogy az égi lények világos színű, az alvilágiak sötét rénszarvast kapjanak, de az égieknek szánt állaton legalább egy fehér foltnak kell valahol lennie. Ezen kívül alapkövetelmény, hogy az áldozati állat még szán elé nem fogott, fiatal, egészséges egyed legyen. A színen kívül fontos jelfunkcióval bírt az áldozati állatok száma is. Egyéni áldozatoknál elegendő volt egy, kettő vagy három áldozati állat az áldozathozó anyagi helyzetétől függően, de közös áldozatoknál legalább hét állatra volt szükség. Nem véletlen pl., hogy a manysik énekei általában „egy kötélre kötött hét állat véráldozatáról" (MUNKÁCSI 1910:436.) szólnak. Mint az időhöz kötött áldozati szertartások bemutatásakor utaltam rá, néha nagyobb számú áldozat bemutatására is sor került még a közelmúltban is. Ezt támasztják alá a népköltészeti források is. Az északi hanti énekekben az áldozati helyeket sokszor „száz ló leszúrásának szent helyeként", „sok ló leszúrásának szent helyeként" emlegetik (PÁPAY 1905: 41.). A manysi énekekben 266 //////////////////////////M^^
