Pásztor Emília (szerk.): Sámánizmus és természethit régen és ma - Bajai dolgozatok 23. (Baja, 2019)
Kerezsi Ágnes: Az állatáldozat jellegzetességei az oroszországi finnugor népeknél
A probe into the spiritual life of prehistoric people, a reflection of shamanism in archaeology fiatal nyírfára. Hangsúlyozta, hogy csak vadonatúj, érintetlen kendő jó erre a célra, különben nem érvényes az áldozat. A fiatalasszony már másnap meghozta az áldozatot, és nyugodt szívvel készült az utazásra. Ezeknek a szertartásoknak is jól látszik az engesztelő jellege. Egy másik csoportba sorolhatók azok az egyéni áldozatok, melyek a hantik mindennapi életét kísérik. így pl. az ember, ha vendégségbe megy valahova, vagy hozzá jönnek, első dolga, hogy áldozatot ad Naj iminek, a házi tűz istennőjének. Italt löttyent a tűzbe, piros szímü anyagot tesz bele, vagy pénzt ad neki, és kéri, hogy továbbra se feledkezzék meg az áldozatot hozóról és a jelenlévőkről. Szerencse, egészség és boldogság kísérje életüket. Ilyen, a tűznek bemutatott szertartást láttam szinte minden nap a Ljamin II. folyónál élő Vello és Horov családoknál, a Nagy Jugannál, az Yinku-yagunnál és a Woki-rapyagunnál is. Ez utóbbi helyen ott tartózkodásom idején az egyik család új házba költözött. Első dolguk volt áthozni a régi házukból a tüzet, melyet tilos volt kialudni hagyni, és egy kis maréknyit az új kályhába tettek belőle. Ezután a házigazda fogott egy piros anyagot (a piros a tűz színe), és egy babaformát készített belőle. Ezt rátette a ház szakrális helyén, azaz a bejárattal szemközti falnál álló asztalra, ahol már cukor, keksz, tea, vodka, vaj és kenyér volt feltálalva. Rövid imát mondott, és állandó hajlongások közepette arra kérte a tüzet, hogy az új házban is segítse őket. Majd fogta a piros babát és ima közben bedobta a tűzbe. Egy kevés vodkát is löttyintett utána. Ezután mindenki hajlongott, háromszor körbefordult, majd leültek az asztalhoz, és mindenki kapott egy keveset a vodkából és az ennivalóból. A véletlenszerű kategóriába sorolhatók a baj esetén hozott áldozatok is. Általános szokás volt például az obi-ugorok között, hogy betegség esetén a beteg fogadalmat tett, hogy felgyógyulása után állatáldozatot fog hozni. Itt az áldozat feltételhez kötött, csak akkor történik meg, ha a beteg meggyógyul. Ha a beteg felépült, de nem tudta azonnal teljesíteni a megígért áldozatot, akkor elkészítette az ígért állat nyírfakéreg mását, ezt egy kis dobozba tette, s addig őrizte, míg nem teljesítette ígéretét. Az áldozatbemutatás után a képmást elégették (GONDATTI 1888: 16.). Más jellegűek voltak azok az állatáldozatok, melyeket az elhunytak tiszteletére a temetés során a sírnál mutattak be. Az obi-ugorok régen elsősorban lovat, később rénszarvast áldoztak halottaik tiszteletére. Az állatokról azt hitték, hogy azok a túlvilágon is háziállatként szolgálják tovább az elhunytat, tehát feláldozásukkal gondoskodnak szerettük túlvilági jólétéről. Úgy gondolták, hogy a halottak és az élők birodalma nagyon hasonlít egymáshoz. Itt is, ott is vadászattal, halászattal foglalkoznak a férfiak, prémeket dolgoznak 259
