Pásztor Emília (szerk.): Sámánizmus és természethit régen és ma - Bajai dolgozatok 23. (Baja, 2019)

Kerezsi Ágnes: Az állatáldozat jellegzetességei az oroszországi finnugor népeknél

Az állatáldozat jellegzetességei az oroszországi finnugor népeknél Az áldozati szertartások többféleképpen csoportosíthatók. Többek között az áldozati ajándék fajtája, a szertartás ideje, gyakorisága, az ajándékot bemutatók köre szerint. A legáltalánosabb felosztás szerint van­nak: 1. rendszeresen bemutatott, 2. időhöz kötött és 3. véletlenszerű, időhöz nem kötött áldozatok, melye­ket különböző körülmények tesznek szükségessé. Az első csoportba tartozó áldozathozatalok leginkább kollektív jellegűek, amiben egy falu, egy lokális csoport, vagy egy nemzetség tagjai vesznek részt, a második csoportba tartozók elsősorban individuális illetve családi jellegűek, a harmadik csoporthoz sorolt szertartá­sok között pedig egyéni és kollektív áldozatbemutatások egyaránt lehetnek. A fenti csoportokon belül még további differenciálás lehetséges. Ezeket az áldozatokat engesztelő, hálaadó, kiváltó és feltételekhez kötött altípusokra lehet osztani attól függően, hogy milyen célt szolgálnak (VDOVIN 1977:117-172) Hálaadó áldozatot általában valamilyen tevékenység sikeres befejezése után mutattak be, például a sikeres mezőgazdasági munkák, vagy a halász/vadász szezon után. A kiváltó, illetve megváltó áldozatok mintegy vált­ságdíj jellegűek voltak, például éhínség, járvány esetén került sor rájuk és egyes kutatók szerint az egykor feltehe­tően szokásban lévő emberáldozatot helyettesítették (KANNISTO 1958: 257-258; STRAHLENBERG 1730: 249.). Engesztelő áldozatot akkor hoztak, amikor a szellemeket, illetve isteneket annak szerették volna meg­nyerni, hogy az emberek számára kedvező módon viselkedjenek. A feltételhez között áldozatot pedig akkor mutatták be, ha az ember valamilyen bejelentett kívánsága teljesült. Ahogy láttuk, a szertartások részben periodikusak, bizonyos időközönként ismétlődők, részben al­kalmiak lehetnek. Az év bizonyos időszakában ismétlődő áldozatok közé tartoznak az agrárkultusszal rendelkező földműves finnugor népek naptári ünnepein, a szántás, vagy a vetés előtt, illetve az aratás után megtartott szertartások, melyek az év többé-kevésbé azonos szakaszában történnek. Szibériai nyelvrokonaink viszont a halászati és vadászati idény előtt és után tartanak évente ismétlődő áldo­zati szertartásokat. Ezek általában nagy közösségi szertartások, melyen a falu, lokális csoport, vagy a nemzetség tagjai vesznek részt. Általánosan jellemző, hogy csak a férfiak vehettek részt a nagy közösségi szertartásokon. Az obi-ugoroknál nők még a szertartás helyszínén sem lehettek jelen, a Volga—Káma menti népeknél ugyan megjelenhettek a szertartáson, de nem mehettek közel az áldo­zás helyéhez, csak távolról figyelhették a szertartást. Alkalmi, azaz nem rendszeresen bemutatott szertartásokat többek között a közösséget érintő nagyobb veszélyek, járványok, éhínség, évek óta elhúzódó sikertelen gazdasági tevékenység esetén szoktak tartani, 240 ////////////////////////////////////^^^^

Next

/
Oldalképek
Tartalom