Pásztor Emília (szerk.): Sámánizmus és természethit régen és ma - Bajai dolgozatok 23. (Baja, 2019)
Cs. Andrási Réka: A Madaras-Árvai-dűlői honfoglalás kori temető az új kutatások tükrében
A Madaras-Árvai-dülöi honfoglalás kori temető az új kutatások tükrében Fig. 9. Dress reconstruction with brade ornament (grave 4). 9. kép Hajfonatkorong viselet rekonstrukció (4. sír). Érdekes, hogy egy egy három osztatú, középen három levéimotívummai ellátott, bronzból öntött szíjelosztó karika is volt a sírban, mely egykor minden bizonnyal szintén a nyíltartó tegez felfüggesztésében segített (Kőhegyi 1980, 211-214). A vasmerevítős nyíltegezek a 10. század elejétől a 11. század első feléig megtalálhatóak a sírokban (Vályi 1994, 391). A használati eszközök közül csupán egy vaskés látott napvilágot, mely a 4. sírban, a nő jobb felsőkarjának belső felén helyezkedett el. Egyélű, valószínűleg egyenes hátú, azonban igen töredékesen került elő - pengéjének és nyélnyújtványának töredékei - , így a pontos típusa nem meghatározható. A késeket néhány esetben a szakirodalom a pásztorkészségek körébe sorolja, azonban a nők sírjaiban is előfordulhatnak - mint ez esetben is -, s funkciójukban is sokrétűek. Ha övre akasztva viselték, akkor inkább viseleti elemként kell számon tartani, s nem mellékletként. Azonban ha tarsolyba helyezték el vagy bajelhárító szerepük miatt kerültek a sírba, akkor mellékletként szolgálhattak (Tomka 1972, 68-69). Szőke Béla Miklós a 9. századi, Karoling-kori kések vizsgálatánál a felsőtest környékén, mint a felsőkar, könyök, bordák között előforduló kések egykori viseletéről úgy vélekedik, hogy a felső ruházathoz valamiféle tokot erősítettek, esetleg egy zsebet alakítottak ki a kés tárolására (Szőke 1994, 260). Révész László azonban úgy gondolja - a néprajzi párhuzamokra támaszkodva -, 68 ////////////////////////////////W
