Pásztor Emília (szerk.): Sámánizmus és természethit régen és ma - Bajai dolgozatok 23. (Baja, 2019)
Pásztor Emília: A bronzkori hidelmek és a természet kapcsolata a Kárpát-medencében
A bronzkori hiedelmek és a természet kapcsolata a Kárpát-medencében életmóddal; terméktöbblet; gazdag áldozati rítusok, és azok elvégzésére szakosodott emberek kiszolgáláshoz szükséges anyagi alap; olyan kultuszközpontok létezése, amelyek igénylik papok és papnők tevékenységét napi istentisztelethez vagy a különböző évszakokhoz kötődő vallási ceremóniák elvégzéséhez (Maringer 1977). Egy ilyen rétegződés a társadalomban mindenképpen nyomot hagy az anyagi kultúrában. A Kárpát-medencében azonban még nem sikerült ilyen papi réteg létezését kimutatni a bronzkorban. A rituális tevékenység talán családi környezetben zajlott vagy az egész közösséget érintő esetekben talán egy sámánhoz hasonló mediátor feladata volt, aki egyben lehetett a közösség vezetője is, bár ez nem szükségszerű. így, ha a régészeti leletek nem igazolják, hogy egy természetközeli, hagyományos életmódot művelő közösségben, a hitvilágnak volt olyan elkülönített, 'épített' helye, ahol specializálódott személyek tevékenykedhettek, észszerűnek tűnik egy sámánhoz hasonló, a természetfölötti hatalmakkal/nem emberi világokkal kapcsolatot tartó személy(ek) létezésének feltételezése. A régészet számára nem az az elsődleges cél, hogy igazolja a sámánizmus létét a bronzkorban - ez legyen a vallástörténészek közötti viták tárgya - hanem az, hogy megvizsgálja, vajon az antropológiai, néprajzi kutatásokban leírt sámánizmus - akármi is legyen a definíciója - szellemi és tárgyi hagyatéka, emlékei alkalmazhatók-e Fig. 17. Diadem (from male grave). Istenmezeje, Late Bronze Age, Piliny Culture, 1300-900 BC. © Hungarian National Museum. 17. kép Diadém (férfisír melléklete). Istenmezeje, késő bronzkor, Pilinyi kultúra, Kr.e. 1300-900. © Magyar Nemzeti Múzeum. 20 ///////////////////////^^^^
