Pásztor Emília (szerk.): Sámánizmus és természethit régen és ma - Bajai dolgozatok 23. (Baja, 2019)

Előszó

Előszó

Előszó

A gondolat, a tudás rögzítésének igen sok formája van, az egyszerű rajzoktól, a képírástól a stilizált jelekig. Az évezredek során az emberek sokféle anyagra, tárgyra rajzolták, írták le tudásukat, jeleiket: a sziklahasadékok falaitól, a kő- és agyagedényeken át a papírig. Az írás kialakulását megelőzően az emberek minden információt, adatot a fejükben hordoztak és az emlékezéshez a beszéddel hagyományoztak tovább. A gondolkodás és a tudás két segédeszköze a képzelet és a közösségi emlékezet, amely képes az emberiséget a kultúra, a műveltség és a tudomány magasságaiba emelni. Az előbbi annyit jelent, hogy el tudjuk képzelni mindazt, aminek megtapasztalására személyesen nem nyílhat módunk. Az utóbbi azt jelenti, hogy a beszéd, az írás, vagyis a közlés bármely módja segítségével magunkévá tehetjük mások emlékeit, tapasztalatát, tudását és majd ugyanúgy át is tudjuk adni a magunk tudását másoknak. A képzelet és a közösségi emlékezés együttesen így tesz képessé bennünket a világ megismerésére, megértésére.

E kötetben közölt tanulmányok szerzői alapgondolata is ez. Az írások abból a feltevésből indulnak ki, hogy az írásbeliség megszületését megelőző korok, társadalmak hétköznapjait, ünnepeit, szokásvilágát, hagyományait, vagyis közösségi emlékezetét pontosabban megismerni úgy lehet, ha fennmaradt tárgyi

kultúrájukat, valamint a napjainkban is élő szertartásaikat egy különleges interdiszciplináris kutatói kíváncsisággal faggatjuk. A régész, csillagász és néprajzkutató szerzők írásaikban arra tesznek kísérletet, hogy olykor egyértelműen, olykor csak áttételesen a fizika, a régészet, az etnográfia tudománya nyújtotta eredmények és tanulságok révén tisztázáshoz segítsék a mai kultúra és tudomány viták középpontjában álló kérdéseit: az őskori és a 19-21. századi tárgyi és szellemi kultúra, hitvilág szembesítéséből fakadó felismeréseket.

Az írások a Türr István Múzeum Sámánizmus és természethit régen és ma címú kiállítása műtárgyainak vizsgálatán keresztül mutatják be a keresztény kultúra elterjedését megelőző évezredek közösségi életének meghatározó vonásait: a képzelet és az emlékezet ránk hagyományozott, de kódolt jeleit, üzeneteit. Az írások olyan műtárgyak vizsgálatából indulnak ki, amelyek az őskori, ókori és középkori európai és ázsiai kultúrák emlékeivel két évtizeden át folytatott párbeszéd során olykor fizikai valójukban is véletlenül merültek fel, többnyire azonban régi ismerősökként, valamely addig figyelemre nem méltatott vonásukat, jellegzetességüket mutatva meg ígérték a történelem, társadalom, vallás, irodalom, művészet szélesebb körében tekintve a róluk való gondolkodás nagyobb távlatainak lehetőségét.

N. Kovács Zita