Kothencz Kelemen (szerk.): Migráció és hagyomány-formálódás a történeti Duna-Tisza közi nemzetiségek népéletében - Bajai dolgozatok 22. (Baja, 2018)
Schön Mária: A hajósi nép és egy ajósi család kálváriája a II. világháború utáni évtizedben
SCHON Mária A HAJÓSI NÉP ÉS EGY HAJÓSI CSALÁD KÁLVÁRIÁJA Ali. VILÁGHÁBORÚ UTÁNI ÉVTIZEDBEN Még javában folyt a háború, a fogolytáborokból még hónapokig vagy évekig nem tértek meg a férfiak, még az 1945-ös május 9-i békekihirdetés előtt vagyunk, de már elkezdődött a XX. század legnagyobb népvándorlása: egész népeknek az összevissza dobálása, kényszermunkára hajszolása, kitépése az anyaföldből és elhurcolása idegenbe. Mikor megkezdődött a zsidók elleni hadjárat, a hajósi Manó bácsi egy gyermekmondókával utalt a jövőbeni eseményekre, amelyek szóról szóra bekövetkeztek: Ringel, Ringel, Reihe, alle kommen an die Reihe. (Körbe-körbe, karikába, mindenki várhat a sorára.) A politika által előidézett események rohamos gyorsasággal, szinte torlódva követték egymást 1944 december végétől 1954-ig, mintha sose szakadna végük - és nem csak Hajóson volt ez így, és nem csak német-lakta területeken: háború, katonáskodás, kényszersorozások, fogolytáborok, tolonctáborok, orosz és magyarországi kényszermunkatáborok, menekülés az oroszok elöl, menekülés Tito elől, kitelepítés, rátelepítés, összetelepítés és összetelepülés stb. Az első döbbenet a hajósiakra 1944 karácsony másnapján szakadt rá. A szemérmetlen módon kis robotnak nevezett málenkij robotra tépték ki a családból a 17 és 40 év közötti férfiakat, a nőket 18-tól 30 éves korukig. A háborús jóvátétel egyik részeként három, illetve öt évre Ukrajna fölépítésére vitték őket olyan kegyetlen hazugsággal, hogy csak három hétre, esetleg három hónapra, és csak valahol Magyarországon. Szegény Huber Juli néni (Huber Jánosné Locher Julianna) nem volt a listán, de hogy ne kelljen a barátnőjének egyedül mennie, önként jelentkezett. Különben is kiszámította, ha januárban ennyi időre elviszik, éppen hazaér, mire elkezdődnek a tavaszi munkák. A mindmáig bizonytalan statisztikák szerint 600 hajósi társa lett, 500 férfi és 100 nő Dombaszban,' Krivoj Rozsban1 2 (a hajósiak így ejtik), Anyinkán3 és Liszicsánszkban4 főleg a bányákban, de az építkezéseken meg a mezőgazdaságban is. Szauter Ferencné Fiedler Judit lelkiismeretes helyi krónikaíróként minden egyes nap megszámolta az összegyűjtött, összeterelt és a falu hiányzó embereit, és számításaiban 520 fő szerepel. Rengeteg ember, a falu lakosságának egytizede, hiszen az 1941-es népszámláláskor a lakosság létszáma 5311. 1 Donbasz (oroszul JJoHÖácc, ukránul jtoHÖác) vagy Donyec-medence. 2 Krivij Rih (ukránul: KpuBHU Pir, oroszul: KpHBOH Por, magyar átírásban: Krivoj Rog) város Ukrajnában. 3 Krivoj Rog területén található szénbánya (47.) elnevezése. 4 Liszicsanszk (ukránul: JlHCHuáHCbK, oroszul: JlHcrmáHCK) város Ukrajnában. 125 i
