Kothencz Kelemen (szerk.): Migráció és hagyomány-formálódás a történeti Duna-Tisza közi nemzetiségek népéletében - Bajai dolgozatok 22. (Baja, 2018)
Nagy Janka Teodóra: Az interetnikus kapcsolatok individualizálóda, avagy a hagyomány-, érték- és mentalitásőrzés mintázatai a modernizálódó közösségekben
A polgári fejlődéssel kialakuló nemzetállamok a Habsburg Birodalom, majd az Osztrák-Magyar Monarchia romhalmazán életteret kereső új politikai alakzatai új közelítési szempontokat jelentettek a két világháború között már-már klasszikus történettudomány igénnyel fellépő néprajz számára is. A nemzetiségek nemzetté válásának, önelhatárolódásának folyamata a néprajz feladatát is módosította: az adott etnikai térkép mind pontosabb cizellálására ösztönözve." 2. A néprajztudományban elfogadott klasszikus táji-történeti tagolódást ugyan nem borították fel, de némiképp átrajzolták az XX. század közepének, második felének eseményei (pl. a határon túli magyarság létszámának és arányának radikális csökkenése vagy az erdélyi szász népcsoport szemünk láttára lezajló felszívódására).11 12 A politika által kiváltott új népességmozgások - akár a bukovinai székelyek Bácskába, majd hazatelepítése vagy a felvidéki lakosságcsere (Benes-dekrétum), illetve a magyarországi németek kitelepítése (Potsdami szerződés) - megváltoztatta a települések etnikai és népesség összetételét.13 E Bács-Kiskun és Tolna megyében is szembetűnő változások egyik következménye az volt, hogy korábban döntően homogén települések interetnikusakká váltak. Ott, ahol ennek volt előzménye, pl. a bukovinai székelyek és a felvidéki magyarok megérkezte után könnyebben ment az alkalmazkodás (pl. Garán, Vaskúton, Bonyhádon, Mözsön), A korábban kizárólag svábok lakta nagyobb vagy aprócska falvakban azonban komoly konfliktusok alakultak ki az etnikai és kulturális különbözőségek miatt (pl. Csátalja, Véménd, Majos, Kajdacs).14 Az interetnikussá váló közösségekben e folyamatot tovább formálta a polgárosodással párhuzamosan a modernizáció és az individualizálódás. A közösségi kapcsolatok individualizálódtak, a hagyomány- érték- és mentalitásőrzés mintázatainak megváltozása pedig szembetűnővé vált az interetnikus modernizálódó közösségekben. A svábok és a bukovinai székelyek együttélésének folyamatában is jól látható, hogy a mintázatok generációnként eltérőek voltak: az első generáció (döntően az 1920-as években és az 1930-as évek első felében születettek) esetében még erőteljes volt az elkülönülés. A végül így vagy úgy - gyakran nincstelenül -, de mégis a településükön maradt svábok és az újonnan érkezett bukovinai székelyek első generációi között közösségi és személyes kapcsolataikban a visszaemlékezések szerint az ellentétek, az ellenségeskedések sem voltak ritkák.15 A második generáció (az 1930-as évek második felében és az 1940-es években születettek) már nyitottabb voltak a másik népcsoport tagjai felé. Ha a közösség kapcsolatok terén még kevésbé jellemző az érintkezés, személyes kapcsolatok már 11 KOSA László-FILEP Antal 1978.; JÁSZI Oszkár 1912.; HANÁK Péter 1966. 12 SZITA Szabolcs 1997.; T1LKOVSZKY Lóránt 1997.; TÓTH Ágnes 1997.; FÜZES Miklós 1997.; SCHMEL Péter 1983. 13 TÓTH Ágnes 1993.; FÜZES Miklós 1991. 14 NAGY Janka Teodóra 1997. 645. 15 FORRA1 Ibolya 1987. 63
