Kothencz Kelemen (szerk.): Migráció és hagyomány-formálódás a történeti Duna-Tisza közi nemzetiségek népéletében - Bajai dolgozatok 22. (Baja, 2018)

Kothencz Kelemen: Migráció és mesterség. Vándoriparosok Hercegszántón a XIX-XX. század fordulóján

Pechányi Adolf a magyarországi tótokról írt munkájában a drótfeldolgozók csoportjára is kitért.10 Pechány szerint „A drótosok tulajdonképpeni hazája Felső-Trencsén vármegye, éspedig a nagybittsei és a czaczai járásban fekvő falvak. Az 1900. évben megtartott népszámlálás alkalmával összeírtak 566 drótost a nagybittsei és 114-et a czaczai járásban. Drótosok vannak még Szepességen és Zemplénben. A drótosok lakta Felső-Trencsén megyei falvak gyakran 6-10 kilométernyire húzódnak a mély völgyben.”"

Mándity Zsivkó helytörténeti kutató szerint a hercegszántói anyakönyvekben a XVIII. század közepén (1743) jelentek meg az első szlovák családnevek. Ezeknek a családoknak a többsége azonban mindössze 10-15 évig lakott a településen.12 A Hercegszántón élő szlovákok körében Zsilák Mária végzett kutatást az ezredforduló táján, aki felhívta a figyelmet az etnikai csoport körülhatárolásának nehézségeire.13

Tanulmányomban az északi vármegyékből Hercegszántóra érkezett szlovák vándoriparosok tevékenységét vizsgálom. A kutatásaim eredményeként szeretném meghatározni a vendégmunkások Észak-Bácskai megjelenését, migrációs folyamatait, családi és közösségi kapcsolatait, mesterségét.

Elsődleges forrásként az egyházi anyakönyveket, azok közül is legnagyobb haszonnal a házassági anyakönyveket használtam, amelyeknek egyik rovata a házasulok eredeti lakóhelyét tartalmazta.14

Az anyakönyvek adatai mellett a plébániai iratok között is találtunk a téma szempontjából fontos adatokat. Hercegszántón a plébánián őrzik azt a Status Animarum-ot, amit Jerkovits Károly kerületi esperes és hercegszántói plébános állított össze 1868-ban. A népességösszeirás számba veszi a családfők vezeték és keresztnevét, korát, az öregek, a fiatalok, a gyónók és nem gyónók, az iskolaköteles fiúk és leányok számát, valamint nyelv és nemzetiség szerinti hovatartozását. A lélekösszeírás készítői utcák szerint haladtak és írták össze a településen élő háztartásokat. A jegyzék végén a szállásokon, vagyis a tanyákon élők felsorolása olvasható. Az összeírok néhány tanyatulajdonosnál jelezték, hogy a tanyája lakatlan. A tanyalakók neveit ugyan nem említi a forrás, ám mégis hasznosnak ítélhető az a rövid feljegyzés, ami arról tájékoztat, hogy a „Thurszky Paliné asszonság szállásán” tartózkodó személyek „Tótok",15 A Borovszky Samu által szerkesztett vármegyeismertető megemlíti, hogy a nemesi ranggal rendelkező Thurszky család tagjai közül Károly és Pál az 1841. évi összeíráskor Hercegszántón lakott.16

10 Pechányi Adolf 1913-ban megjelent munkáját 2000-ben ismét kiadták nyomtatásban, de elektronikusan is elérhető: PECHÁNYI Adolf 2000.

11 PECHÁNY Adolf 2000.

12 ZSILÁK Mária 2002. 575.

13 ZSILÁK Mária 2002.

14 Az anyakönyvek migrációkutatásban betöltött szerepére már Gyetvai Péter is felhívta a figyelmet. GYETVAI Péter 1990.

15 Hercegszántói Plébániai irattár 1868. sz. n.

16 „Th. András, tihanyi provizor. 1795 decz. 3-án nyert czímeres nemeslevelet. 1805-ben, mint kulai uradalmi igazgató, Zala vármegye bizonyítványa alapján hirdettette ki nemességét Bács-Bodrog vármegyében. Fiai: Ferencz, Károly és Pál. Az 1841. évi vármegyei összeírás szerint Károly és Pál Szántaván lakott. Ferencz 1848-ban Bács-Bodrog vármegye másodalispánja volt. Ennek fia Antal, zombori főbíró és szenátor, kinek gyermekei: Jenő 1893-ban városi tanácsos Zomborban; János községi jegyző Szontán; Zsigmond ügyvéd Zomborban. E családból származik még Pál, titeli orvos.” REISZ1G Ede [1910] 599.

86