Kothencz Kelemen (szerk.): Migráció és hagyomány-formálódás a történeti Duna-Tisza közi nemzetiségek népéletében - Bajai dolgozatok 22. (Baja, 2018)
Kürti László: "Se nem jászok, se nem kunok - magyarok". Kulturális hatások és kapcsolatok a Felső-Kiskunságban a XIX-XX. században
Bonyolítja az indián identitást az, hogy egy törzshöz való tartozáshoz nem csak az egyén és a csoport (mi-tudat) elismerése kell, hanem az állam, illetve a szövetségi kormány általi hivatalos elismertetés. Hivatalosan csak az indián, akit annak szövetségi kormány elismer az Indián Ügyek Hivatala által felállított rendszerben.4 Azon kívül, hogy indián felmenői vannak, elengedhetetlen még az, hogy legyen elismert törzsi beleegyezése, támogatottsága is. Fontos kitétele a törzsi elismertségnek az a feltétel, hogy „eltérő” vagy „megkülönböztethető” közösség legyen és eme státuszt legalább 1900-tól tudja bizonyítani. A vezetőség a tagokat politikailag fogja össze, a tagságnak elismert kritériumai legyenek, és a tagok elfogadott törzsi leszármazottak legyenek. A tagsághoz a törzsek különböző vérségi feltételt szabnak, ezt nevezik „vérségi-aránynak” (blood quantum).5 A lambi genetikai elemzések azt mutatják, hogy esetükben 96 százalékos a nem amerikai indián géncsoport jelenléte. A szövetségi elismertség esetében átlagosan egynegyed vérségi származás elegendő ahhoz, hogy a kérvényező egyetemi/főiskolai ösztöndíjat kapjon. Hasonlóan szükséges a szövetségi elismertség a törzsi autonóm önkormányzatiságához, a saját iskolák fenntartásához, korábbi törzsi területek visszaköveteléséhez, és - nem utolsó szempont — a kaszinók működtetéséhez. Van-e valós alapja tehát a meg- vagy kitalált lambi identitásnak? Elegendő-e a területiség vagy, hogy a helyi ünnepeken az általuk kreált indián módra öltöznek, énekelnek, táncolnak? Mennyiben hasonlítható esetük a Közép-Európában ismert etnikai folyamatokhoz és identitásokhoz? AZ IDENTITÁS ÚJJÁÉLEDÉSE Ezzel a rövid bevezetővel el is érkeztünk a jelen tanulmány elméleti keretéhez - az etnikai, kisebbségi identitás „lambí-problematikájához”. Közép-Kelet-Európában könyvtárnyi irodalmat hozott létre a nemzetiségek és etnikai csoportok önazonosságát, kulturális különbözőségét hirdető, elemző kutatások. Tanszékek, kutatóintézetek, kormányzati szervek, és politikai, kisebbségi önkormányzatok foglalkoznak az etnikai csoportok ügyeivel, kulturális identitásának fenntartásával. A társadalomtudományokban elfogadott nézet az önazonosság autonómiája, egy bizonyos kisebbségi, etnikai csoporthoz való tartozás mi-tudata. Az igazi kérdés azonban az, hogy az etnikai, vallási és regionális kisebbségek identitása automatikusan és szervesen építkezik-e a közösségi múltból és hagyományból? Vagy, ellenkezőleg: milyen szerepe van az identitás megtartásában, felélesztésében és fejlesztésében az államnak, a helyi és regionális önkormányzatoknak? Előfeltevésem szerint a Kárpát-medencében ismert több évszázados gyakorlat azt mutatja, hogy az etnikai/nemzeti kisebbségi lét fenntartásában - esetleg elsorvasztásában, mert erről is tudunk -, az állam és 4 Indián Ügyek Hivatala, Igazoló és Elismerési Osztály, Indián Vérségi Származás Tanúsítvány (Bureau of Indian Affairs, Branch of Acknowledgment and Recognition, Certificate of Degree of Indian Blood). A tanúsítványhoz a szülők, nagyszülők és dédnagyszülők születési bizonyítványai kellenek. Egyes esetekben a korai (XIX. századi) ún. „indián listák” - amelyeket kormányok, misszionáriusok és törzsek állítottak össze - névazonossága is bizonyító erejű. A BIA által kiadott tanúsítvány csupán az indián származást, ám nem a törzsi hovatartozást jelenti. Ez utóbbit csak a törzsek vezető testületéi adhatják ki. 5 A kérdés alapos elemzése: SCHMIDT, Ryan 2011. 74
