Kothencz Kelemen (szerk.): Migráció és hagyomány-formálódás a történeti Duna-Tisza közi nemzetiségek népéletében - Bajai dolgozatok 22. (Baja, 2018)
Fehér Zoltán: A magyar Bátia és a rác Bacsina összeolvadása, a rácok katonás letelepedése
A katonai szervezet továbbélésének emléke lehet Bátyán a sok Copitan, Capitati, Capitanovich, Kapitány családnév mellett a halotti anyakönyvben egy ilyen bejegyzés: gvarda germana cujusda Militis, de nome ignoratur. (A német hadsereg katonája, kinek neve ismeretlen).52 S vajon Joannes Hajdú nem hajdú volt-e igazán?53 A keresztelési anyakönyvben 1723-ban két furcsa német nevű családot írtak be. A szülők: Joannis Ermon, felesége Salome. Gyermekük Franciscus. A keresztszülő pedig Nicolaus Sivenhosfern,54 1725-ben pedig ugyancsak itt keresztelik egy magas rangú katonatiszt gyermekét, és egyúttal ez az első eset, amikor feltűntetik a bejegyzettek előkelő társadalmi státusát, (amely néha még a nevüket is helyettesíthette) A szülők: Per illustris Generoso Capitano De olezino és Per Illustris Dna Teresia, a gyermek: Josephus Petrus, akinek keresztszülei sem lehettek akárkik, mert így kerülnek az anyakönyvbe: Per Dominus Josephus Grivalits és felesége Domina Teresa Rosa Pastor.55 (Még az is elképzelhető, hogy a generális apa volt Pietro Ricardi.) A tekintetes generális és kapitány olasz származása be van írva, de családneve nincs. (Ha csak nem a De olezino az.) Az olaszos nevek erre felé gyakoriak lehettek, hisz a már említett dubrovniki Pietro Ricardi a bunyevácok Bécs által kinevezett parancsnoka is ilyet viselt. Ö még fiatal osztrák katonatisztként részt vehetett a török elleni felkelés harcaiban Dalmáciában. És ha gyermekét 1723-ban Bátyán keresztelhette, akkor nem lehetett több 40-50 évesnél. A gyermek keresztanyja is olaszos nevet visel, férje neve Josephus Grivalits azonban szlávosan hangzik. A XVII-XVIII. század magyar történelme, benne a délszláv nemzetiség megjelenése és letelepedése kevés írásos dokumentumból vizsgálható. írásom ezért javarészt tényekből levont feltételezéseken alapul. Ennek ellenére jó volna, ha történészeink ezeket a feltételezéseket általános magyar népesedéstörténeti eseménysorba tudnák illeszteni, vagyis a helytörténeti kutatások eredményeit is megfontolnák. A rendezés, a szalagtelkes utcás falukép kialakítása csak az 1849-es faluégés után következhetett be, amikor is a szűk belterület miatt csak 150 négyszögöles telkeket osztottak ki a lakosok között. Emiatt aztán megszűnt a falu tizedes települési formája. Valószínű, hogy a rokonok egymás közelében telepedtek le. így jöttek létre a hadas települések. A tizedes település rendje - szerintem - nem zárja ki, sőt inkább erősíti azt a lehetőséget, hogy egy-egy tizedben egy-egy rokonság (had) települjön meg, tehát a település rendjét egyszerre nevezhetjük hadasnak és tizedesnek. A bátyai urbárium bevezetésekor azonban ennek a kettősségnek már csak nyomai voltak felfedezhetők a csatolt névsorban. Erre enged következtetni az urbárium névsora, amelyet valószínűleg az összeíró biztos házról-házra járva állított össze. Megfigyelhető benne, hogy egymásután, tehát nyilván egymás szomszédságában azonos vezetéknevű családok sorakoznak, néha négy-öt is. Ok nyilván rokoni, sőt családi kapcsolatban állottak egymással, és ha még a kereszt52 KFL.V. 21. Bátya. Hal. 1733. (99) 53 KFL. V. 21. Bátya. Kér. 1741. márc. 29. A Hajdú családnevet más bátyai anyakönyvekben Haide-nek is írták. A hajde szó jelentése ugyanis: gyerünk (vö. orosz: davaj). Tehát az állatterelő marhapásztor eredetre utal. 54 KFL. V. 21. Bátya. Kér. 1723. 55 KFL. V. 21. Bátya. Kér. 1725 (239) 43 I
