Kothencz Kelemen (szerk.): Migráció és hagyomány-formálódás a történeti Duna-Tisza közi nemzetiségek népéletében - Bajai dolgozatok 22. (Baja, 2018)
Fehér Zoltán: A magyar Bátia és a rác Bacsina összeolvadása, a rácok katonás letelepedése
FEHÉR Zoltán A MAGYAR BÁTIA ÉS A RÁC BACSINA ÖSSZEOLVADÁSA, A RÁCOK KATONÁS LETELEPEDÉSE Dolgozatom témája Bátyára kerülésem óta foglalkoztat. Az erről a kérdésről szóló tanulmányaim megjelenése után azonban mindig úgy éreztem, maradtak még megoldatlan problémák. Ezek újból és újból további kutatásokra serkentettek, és a kutatások néha jelentéktelen, de olykor jelentős kérdésekre adtak választ.1 Tanulmányomban azt a közismert véleményt próbálom konkrét tartalommal megtölteni, amit Bárth János általánosan így fogalmazott meg: „A 17. század végén és a 18. század elején önmagukat rácnak nevező katolikus déli szlávok telepedtek le Bátyán. Egyre többen jöttek, és fokozatosan többségbe kerültek. A középkori eredetű bátyai magyarságot magukba olvasztották.”* 2 Szeretném bemutatni egy közelmúltban látókörömbe került XVIII. századi térkép elemzése, és egyéb levéltári adatokkal való összevetése alapján, hogy miként telepedtek le az ide érkező déli szlávok. TÖRÖK KORI BÚJKÁLÁSOK, FUTÁSOK „A magyarság nagyfokú létszámcsökkenése és térvesztése a török hódítás és a török pusztítás következménye volt. A nagy hadjáratok idején és a »békés« időszakok portyázásai során magyar falvak ezrei semmisültek meg, illetve magyar lakosok százezrei pusztultak el, vagy kerültek távoli országok rabszolgapiacaira.” - írja Bárth János.3 Az 1593-1606 közötti háborúságok idején a megye hadszíntérré vált. Több éven át itt teleltek a tatárok, akiknek „feljöveteléért és rablásáért” - tudniillik emiatt - egy 1597. évi jelentés szerint a „szegénység megfutamodék, az egész föld elpusztula, kit levágtak, kit elvinek”.4 Ez volt a sorsa Bátya népének is. Aki tudott, elmenekült, vagyis korabeli kifejezéssel „futott”. 1609 táján ugyanis Telegdi János kalocsai érsek (aki egyben nyitrai püspök is) tizedjegyzékében ezt olvassuk: „Bátya puszta, földét, vizét, kertét foktöviek birják, és Csompán lakozó Szabó Gergely, ki oda való jobbágy volt és egyebek.”5 Szabó Gergely tehát földijeivel együtt a túlélés érdekében nem az elrejtőzést, hanem az elfutást választotta. Több napi járóföldet „futott”, elhagyta szülőfaluját, de ottani birtokát továbbra is számon tartotta. A Felföldre menekült vármegye füleki gyűlésein gyakran hoztak olyan határozatokat, amelyek eltiltják valamelyik közeli települést Bátya földjének, vizének, legelőjének használatától. ! FEHÉR Zoltán 1987., 1991., 1996., 1998., 2010/a„ 2010/b., 2013., 2014., 2015/a., 2015/b„ 2017. 2 BÁRTH János 2001. 399. 3 BÁRTH János 1996. 32. 4 K.OSÁRY Domokos 1965. 10. 5 TÍMÁR Kálmán é. n. Csompa azonos lehet Csámpával. Ma helynév Paks határában. VÉGH József - ÖRDÖG Ferenc - PAPP László (szerk.) 1981. 199., 201. 33
