Kothencz Kelemen (szerk.): Migráció és hagyomány-formálódás a történeti Duna-Tisza közi nemzetiségek népéletében - Bajai dolgozatok 22. (Baja, 2018)

Silling Léda: Migrációs hatások bácskai oromzatdíszek alakulására

Feltételezhetjük, hogy a földigény miatti migrációs hullám következtében jut el a népi építészet, azon belül is az ácsmesterség egyik kiemelkedő alkotása, a napsugaras oromzat a vajdasági Tisza menti településeken épülő házakra. A vidék településeinek mai faluképéhez hozzátartozik a napsugaras oromzattal díszített ház. Azonban az itteni példák létrejöttében több komponens együttes hatásának kellett jelen lennie.

A Tisza mente népének kapcsolata Szegeddel vitathatatlan, ha csak a szegedi paprikatermelő nagytájra, vagy a dohánytermelő kultúrára gondolunk, vagy a termelt növénykultúrák földigénye miatti népesség délebbi területekre való migrációjára (kirajzására). A városban látott mintát, példát magukkal hozták a délebbre települt emberek.

Mégsem mondhatjuk, hogy a Szeged vonzáskörzetében és a szegedi nagytáj termelési kultúráit gondozó településeken kizárólag csak az ott látott és onnan hozott tudásanyag hatására alakultak ki a vajdasági napsugaras oromzatú házak.4 Fontos tényező az alapanyag: az Erdélyben, a Maros mentén kitermelt és a Tiszán úsztatott fenyőfa, valamint az itteni fíírészmalmok munkája. A házak oromzatának ilyen kiképzése a fűrészmalmok, fűrésztelepek és az olcsóbb deszkaanyag elterjedésével azonos időben történt. Előtte egyenes, tapasztott sárfalakat készítettek.5

Ezeken a deszkaoromzatokon nagyon ritka az évszám. Viszont az a néhány példa, ami megmaradt a XX. század végére, bizonyítéka annak, hogy készítették őket már két évvel a szegedi nagy árvíz (1879) után. Egy ilyen oromzat volt Topolyán, kettő Horgoson, Törökkanizsán egy, Zentán egy és Kishegyesen egy.6 Ez az adat akár azt is bizonyíthatja, hogy ezek a korábbi Szegeden már látottak nyomán készültek, de ez nem kizárólagos.

A Vajdaság területén található napsugaras oromzatokról már Bálint Sándor is szól. O Adán, Horgoson, Királyhalmán, Martonoson és Óbecsén tud ilyenekről.7 Talán éppen az ő nyomdokain haladva járta be az 1980-as években Beszédes Valéria szabadkai néprajzkutató a vidéket a napsugaras házakat kutatva. Összeírta, tipologizálta őket a Harkai Imre féle felosztás szerint, és egy zentai házat védelem alá is helyeztek kutatásai nyomán.8 (Jelenleg a deszkaoromzatú házak rohamos eltűnését követhetjük nyomon.)

A deszkaoromzatokon a kazetták kialakítása a díszítő funkció mellett esetleg felekezeti hovatartozást is jelölhet, például a padláslyuk formája.9 Ludasi példán látható, hogy a két padláslyuk között magasabban kereszt alakú nyílást vágtak. Hasonló keresztet, kelyhet, szívet ábrázoló példákat láthatunk még a Szabadka vonzáskörzetében található észak-bácskai településeken.

4 BESZÉDES Valéria 1989. 731-755.

5 HARKAI Imre 1991.66.

6 BESZÉDES Valéria 1989. 732.

7 BÁLINT Sándor 1974/75.

8 A Szabadkai Községközi Műemlékvédelmi Intézet dokumentációja alapján.

9 BESZÉDES Valéria 2011. 67.

192