Kothencz Kelemen (szerk.): Migráció és hagyomány-formálódás a történeti Duna-Tisza közi nemzetiségek népéletében - Bajai dolgozatok 22. (Baja, 2018)

Klamár Zoltán: "Ona je goj!" A vegyes házasság intézményének identitásformáló hatása - magyarkanizsai példák

honvédtisztek kerültek ki közülük).4 A berendezkedő új hatalom a kezdetekkor alkalmazta őket a közigazgatásban, de a későbbiekben a délről érkezők fokozatosan kiszorították ezt a lehetséges közvetitő réteget is.

Az oktatáspolitikában is változások következtek, a felekezeti iskolákat átvette az állam, majd a névelemzést követően sok magyar gyermek került szerb tagozatra. Ezek az intézkedések csak fokozták az új állammal és a jöttékkel szembeni ellenszenvet.

Mindezek fényében megállapíthatjuk, hogy a XX. század első felében a vegyes házasság intézménye voltaképpen nem létezett a közösségben. Sőt, Trianon után a vegyes házasságot kötöttek nemzetárulónak minősültek. Volt ugyanis egy fajta paszszív ellenállás a regnáló hatalommal szemben, ami minden fajta érintkezést, közeledést negligált.

A helyzet a II. világháború után, a kommunisták hatalomátvételével változott meg. Titóék a vegyes házasság intézményén keresztül egy lehetséges jugoszláv nemzet létrejöttét remélték. A folyamat csak nagyon lassan, az iparosítás hatására indult meg és a ’70-es, ’80-as években kezdett általános gyakorlattá válni.

MAGYARKANIZSA NEMZETISÉGI ÖSSZETÉTELE A NÉPSZÁMLÁLÁSOK TÜKRÉBEN

A XVIII-XIX. századi népmozgalmi adatokat a településfejlődés szemléltetése okán említjük: 1755-ben a magyarok aránya háromszorosa volt a szerbekének, majd egy évtizeddel később már 80%-ra emelkedett. 1765-ben Magyar-Kanizsán még 180 határőr házat írtak össze.5

Közel száz év elmúltával a XIX. század eleji, vármegyei leírás településeket bemutató részében a következők olvashatók: „Ó vagy magyar Kanizsa, jól épült vegyes magyar rácz m. v. a Tisza jobb partján, Szegedtől délre 3 1/2 mérföldnyire. Számlál 9.137, u.m. 7.724 magyar kath., 1.297 ó hitü, 4 evang., 112 sidó lak. Kath. Paroch. Templomú. Synagóga, Városháza. A helységtől '/2 órányira van a Tisza révje, mellyen Torontálba járnak át. Határja mellyet a telecskai dombok hasítanak keresztül - szállásokra van felosztva. Földje fekete, s szép búzát, kukoriczát, sok kölest és dohányt terem. Marhatartása virágzó. A Tisza mentében, és a Körös ér körül sok posványái vannak.”6

Az 1910-es népszámlálás adatai szerint Magyarkanizsának a tanyákon élőkkel együtt 16.655 lakosa volt. (A városlakók száma valójában 11.783 lélek, hiszen a tanyákon 4.872-en éltek.) Ebből 16.029 magyar, 28 német, 2 szlovák, 1 horvát, 329 szerb és 266 zsidó. Vallás szerint 16.277 katolikus, 22 görögkatolikus, 53 református, 20 ágostai, 378 görögkeleti, 1 unitárius és 266 izraelita.7

4 Lásd KLAMÁR Zoltán 2016. 29., 37

5 KOROKNAY Ákos 1995. 314.

6 FÉNYES Elek 1837. II. 54.

7 Magyar Statisztikai Közlemények. Új Sorozat. 56. kötet A Magyar Szent Korona Országainak 1910. évi népszámlálása. Budapest, 1912.

183