Kothencz Kelemen (szerk.): Migráció és hagyomány-formálódás a történeti Duna-Tisza közi nemzetiségek népéletében - Bajai dolgozatok 22. (Baja, 2018)
Silling István: Nyugat-Bácska benépesülése
három évet töltöttek ezen a vidéken, majd tovább kényszerültek vándorolni. E rövid idő alatt népi kultúrájuk megismertetésére és megismerésére nem volt idő. Nem kaptak lehetőséget a vidék néprajzi képének alakításában. Ma már nem is, avagy csak a nagyon idős nyugat-bácskai magyarság emlékezik ezekre a székely telepesekre. Az alig három és fél éves időszak magyar kulturális fejlődése sem volt számottevő. Az ide érkező anyaországi adminisztrációs réteg nem tudta megtalálni a közös nevezőt az őslakosokkal. A vidék életképes, tenni akaró férfi lakosságának jó része katona volt, nem tudott bekapcsolódni a közművelődésbe. A németek teljesen elzárkóztak az együttműködéstől, ők ugyanis mást vártak a háború kezdetén. A háború vége felé a vidék minden településén hol nagyobb, hol kevesebb számban élő zsidó lakosság teljesen elfogyott. Nagyon kevés azoknak a száma, akik valamilyen úton-módon meg tudtak menekülni, illetve átélték a holokausztot, és utána még vissza is jöttek szülőföldjükre. De azon kevesek közül is később jó néhányan kivándoroltak Izraelbe. A világháború leginkább sújtott áldozatai a németek lettek. Az addig virágzó nyugat-bácskai városaik, falvaik az 1944-es orosz és partizán bevonulás után csakhamar kiürültek. A német lakosságot erőszakosan deportálták, lágerekbe hurcolták, kitelepítették, megölték. Az atrocitások elől az 1940-es évek végén és az 1950-es években a maradék németség zöme kivándorolt Nyugat-Németországba. Az addigi néprajzi arculatát így Nyugat-Bácska teljesen elveszítette. A magyar lakosság hadi áldozatai sem voltak kisebbek, és igen sok magyar katona esett el, vagy került orosz, esetleg más fajta hadifogságba, hogy onnan visszatérőben, ha egyáltalán megérte a visszatérés lehetőségét, nem jött haza, hanem inkább Magyarországon rekedt. De a hábonit követő első jugoszláv népszámláláskor mégis többen vallották magukat magyarnak, mint a korábbi összeírásnál. Sok megmaradt német ember, akinek valamelyik felmenője magyar volt, és így ő is tudott magyarul, vallotta magát ekkor magyarnak, hogy elkerülje a zaklatást, a megtorlást. A magyarokat is érte politikai retorzió, például a Bezdán melletti Isterbác pusztán száznál több magyar embert végeztek ki. Mindez kihatott a megmaradt lakosság viselkedésére, félelemérzésére. A vidékre ekkor érkezett néhány szerémségi és szlavóniai magyar család is, akiket a maguk szórványvidékéről erőszakkal ide telepítettek, vagy pedig a délkelet-bácskai Sajkás-vidékről teljesen elüldöztek. Az ő ivadékaik sem tudtak gyökeret ereszteni a nyugat-bácskai földben, és ki előbb, ki később, de tovább vándorolt, jobbára Nyugatra. Az utolsó, 2011-ben megtartott népszámlálás adatai szerint Nyugat-Bácskában összesen 903 német nemzetiségű ember élt.4 AII. VILÁGHÁBORÚ UTÁN Az elüldözött németek házaiba, gazdaságába az új jugoszláv hatalom Horvátországnak a Lika, Kordun, Banija, Dalmácia hegyvidéki részéről megfontoltan szerb nemzetiségű és jobbára vallását nem gyakorló, valamint Montenegróból hozott, magát montenegróinak, cmogoracnak valló új népességet telepített. Velük kellett megismer4 VUKMIROVlC, Drágán 2012. 20. 154
