Kothencz Kelemen (szerk.): Migráció és hagyomány-formálódás a történeti Duna-Tisza közi nemzetiségek népéletében - Bajai dolgozatok 22. (Baja, 2018)
Silling István: Nyugat-Bácska benépesülése
Az első világháborút megelőző évekig a gazdasági fejlődés hol kisebb, hol nagyobb arányban, de jelen volt a vidéken. A lakosság száma tehát növekedhetett, bár országos járványok többször tizedelték meg a népességet. A koleravész, a pestis mindenütt pusztított a XIX. század folyamán, de a népesség kiheverte ezeket a fogyatkozással járó áldozatokat. Az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc idején nemzeti villongások, összecsapások jócskán előfordultak a vidéken, de annak leverése után ismét csak együtt kellett élniük a vegyes lakosságú vidéken az egymásnak esett feleknek is. A XIX. század utolsó harmadában újabb települések jöttek létre, és ezek voltak azok a népmozgalmak, amelyek az Osztrák-Magyar Monarchia idejében utoljára létesítettek új falvakat, kihatva így a régió néprajzi képének alakulására. A telecskai dombok nyugati peremén hozták létre a tiszai árvizek elől menekülő szajáni magyarok Telecska, azaz Bácsgyulafalva települését.1 Az 1890-es évek végén, a XX. század első éveiben pedig az Apatin mellett kiirtott tölgyerdő helyén új település jött létre Szilágyi (Svilojevo) néven, ugyancsak magyar lakossággal.1 2 így alakult ki fokozatosan a Nyugat-Bácska színes nemzetiségi összképe, amelyben a lakosság interetnikus kapcsolatai lassan kikerülhetetlenné váltak. Először a városokban, majd pedig a maguk belterjes gazdálkodásának köszönhetően sokáig elzáróiak tudott falvakban is. Elsősorban az árucsere következtében jöttek létre a kontaktzónák, idők és helyek, ugyanis a falusi lakosság a maga növekvő árutermelését a szomszédos városok, nagyobb falvak piacain, vásárain tudta értékesíteni, és ugyanott szerezte be a maga háztartásának, gazdaságának szükséges ipari termékeket, használati tárgyakat. A XX. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN Az 1910-es évekre már mindenki tudta, hogy Zomborban a legtöbb a szerb, de a katolikusok száma meghaladja a szerbekét, ugyanis a magyar, a német és a bunyevác lakosság szinte mind a római katolikus felekezethez tartozott. Apatinban jobbára sváb eredetű lakosok éltek, hiszen ez a város volt a német telepesek megérkezését vállaló kikötő, és innen indultak az ő számukra kijelölt jó földű és jó fekvésű falvakba a németek. Apatinban magyarok és cigányok éltek még, de nem meghatározó számban. Hódság (Odzaci) ugyancsak a németek által lakott nagyobb város lett. Bezdán a maga magyar, német és horvát lakosságával a Duna partjának vegyes lakosságú mezővárosa lett, ahol az ipar és a hajózás jócskán foglalkoztatta az embereket, bár a lakosság főfoglalkozása mégiscsak a mezőgazdaság volt. Németek lakták még Küllőd (Kolut), Gádor (Gakovo), Körtés (Krusevlje) falvakat, Regőcén (Ridica) magyarokkal és szerbekkel, Őrszállás (Stanisic) településen kevesebb számú magyarral és szerbbel, Veprődön(Kruscié)kevesebbmagyarraléltekegyütt.Bácsszentiván(Prigrevica),Kerény (Kljajiéevo), Karavukova-Bácsordas (Karavukovo), Szilberek (Backi Brestovac), Rácmilitics (Srpski Miletié), Cservenka (Crvenka) szintén német lakosságú falu volt. 1 LÄBADI Károly 2013. 2 LOVAS Sándor 1908. 152
