Kothencz Kelemen (szerk.): Migráció és hagyomány-formálódás a történeti Duna-Tisza közi nemzetiségek népéletében - Bajai dolgozatok 22. (Baja, 2018)
Őrsi Julianna: Szevezett telepítések a bácskai puszták benépesítésére
papnak, Váróczi Andrást Kisújszállásról kántornak. Császár János amikor néhány lázongó kérését nem teljesítette, akkor azok parasztnótáriust választottak maguk közül Szél Sándor személyében.12 A moravicaiak nem hoztak magukkal lelkészt, tanítót, jegyzőt, de igen hamar megtalálták a tisztségekre a megfelelő személyeket. Nagykőrösről választottak jegyzőt Tóth József személyében, aki magával hozta Daru Istvánt tanítónak. Az első lelkészük Halasi Gőzön József lett.13 Hamarosan választottak egyház gondnokot és egyházfit. A mindennapi élet megszervezéséhez szükség volt elöljárók megválasztására. A hivatalos bíró és tanácsnokok megválasztását a földesúr felügyelte. Amint egy korabeli jegyzőkönyv is tanúsítja, a bíróválasztásba az uraság tisztjei igyekeztek beleszólni.14 Mindenütt megválasztották a bírót és az esküdteket. Feketehegy bírája Bátsi János, jegyzője Császár János 1787-ben. Moravica bírái Kálmán János, Juhász Péter, Facsar Péter, majd Lengyel Mihály volt 1786-1789 években.'5 Omoravicán 1792-ben ismét Lengyel Mihály a bíró, Juhász Péter, Kun István, Szarka Mihály, Borús Mihály, Somogyi István, Szabó Péter az esküdtek, a jegyző pedig Kovács András.16 Minden település tanácsa tenyészállatot adott (Kunhegyes egy bikát; Kisújszállás egy csődört, egy bikát; Karcag egy mén lovat, egy bikát) a gazdaság beindításához, az új élet megkezdéséhez. Az egészséges állatszaporulat eléréséhez a tanácsok ugyanis mindenkor tartottak a település gazdaságai számára apaállatokat. Az új községek lakói mielőbb szerették volna meghosszabbítani a tehermentes éveket, csökkenteni a robotot, a fizetési kötelezettségeiket, megváltani a jobbágyterheket. A hároméves tehermentesség lejárta után a kiváltsághoz szokott jászkunok nem akartak robotolni, adót fizetni. Végül a moravicai elöljárók 1792-ben úrbéri szerződést kötöttek a Kamarával, melyet háromévenként 1801-ig megújítottak. E szerződésben - többek között - megengedik számukra, hogy a robot egy részét pénzben megválthassák. A földesúri háztartáshoz járó naturálékat is megválthatták. 1801-ben földesurak (Vojnits, Szalmási, Piukovics, Vörös, Tomcsányi) vették meg a Kincstártól a helységet, miután úrbéri perbe bonyolódott Omoravica csakúgy, mint Pacsér. E küzdelem a falvak és a földesurak között hosszú évekig tartott. A falu elöljárói által írt iratokra pecsét került. Minden településnek kezdettől volt községi pecsétje, melyre a bíró vigyázott. A pecsétekre a község nevén túl ábrák is kerültek. A pacséri pecséten egy zászlót vivő bárány, felette korona, alatta három halom és 3-3 kalász található. Az ómoravicai pecsét ábrái: korona, szív, búzakalász és kard. Bár a kamarai adminisztráció az új kolóniák létrehozásakor tekintettel volt arra, hogy az egy helyről érkezők egy közösségbe kerüljenek, - ezért kerültek a Karcagról korábban érkezők Pacsérról később Omoravicára -, de így is akadt az új elöljáróságnak bőven teendője a közösséggé szervezésben. 12 NAGY KÁLÓZI Balázs 1943. 113-114. 13 NAGY KÁLÓZI Balázs 1943. 123. 14 CSUBELLA Ferenc 1977. 8. 15 DÉVAY Lajos - GYARMATI Sándor 1936. 107. A könyv közli a bírók neveit évenként 1786-1936 között. 16 CSUBELLA Ferenc 1977. 10. 145 I
