Kothencz Kelemen (szerk.): Migráció és hagyomány-formálódás a történeti Duna-Tisza közi nemzetiségek népéletében - Bajai dolgozatok 22. (Baja, 2018)

Schön Mária: A hajósi nép és egy ajósi család kálváriája a II. világháború utáni évtizedben

SCHÖN JÁNOS CSALÁDJÁNAK KÁLVÁRIÁJA Első lakóhelyünk Az alatt a hét év alatt, amíg távol voltunk, tízszer költözködtünk. Az első költözködés, mikor kiraktak bennünket a házunkból. '45 szeptemberben zavartak ki bennünket. Olyan nagyon esett, csak úgy szakadt az eső. Megkérdeztem tőlük, hová menjünk. Azt felelték: Menjenek, amerre látnak! És két kisgyermekem volt. Az egyik épp akkor töltötte be az egy évet, a másik pedig nem volt egészen két és fél éves. Akkor fölköltöztünk a szüléimhez. Ezt volt az első költözés. A Nagymama is jött velünk. Ott akkor kilencen laktunk a következő nyárig a szüleimmel és a fiútestvéreim­mel Akkor betelepítettek még hozzánk püspöknádasdi [ma Mecseknádasd] svábokat néhány hónapra, hatan kerültek hozzánk. Ok aztán elmentek tőlünk. Az apósom '46 karácsonyán kiszabadult a kalocsai börtönből. Négy hónapig volt a pesti toloncban, utána még nyolc hónapig Kalocsán. 0 is hozzánk költözött. Az anyósommal addig voltak nálunk, míg Nádudvaron [Nemesnádudvar] nem találtak maguknak helyet. Második lakóhelyünk '47-ben a szüléimét is kirakták a házukból. Akkor volt a nagy kitelepítés, akkor érkeztek a fölvidékiek. A szüléimét kirakták, és nekünk is menni kellett. Nagypénteken az apósom hazajött Nádudvarról. Nádudvaron volt etető a Schauer Józsefnél, ő meg az anyósom. Azért jött haza nagypénteken, hogy a gyerekek húsvétkor a szép, új ruhá­jukban mehessenek a templomba. Szép ruhákat varrtam nekik. De ahelyett, hogy hús­vétkor a templomba mehettünk volna, ahelyett az egész családunk átment Nádudvarra a Schauer József tanyájára az apósomék mellé. Mert a szüleim rögtön húsvét után kerültek sorra: kidobták őket a házukból. Ez volt a második költözködés. Ott voltunk valamennyi ideig, nem tudom, meddig, már nem emlékszem. Ez '47 áprilisában volt. Akkor megkezdődött Nádudvaron is a kitelepítés, érkeztek a fölvidékiek, akkor onnan is kiraktak bennünket. A gazdának sok vagyonát elvették. És nekünk akkor ott már nem volt helyünk. Harmadik lakóhelyünk Onnan Sükösdre költöztünk a tanyára - a tanya még most is megvan. Sükösdön a Csizmadia tanyájába költöztünk be. A tanya áll még máma is. Ahogy megyünk le az Anna-kápolnára, attól az úttól balra az a három ablakos tanya. Hétfőtől szombatig voltunk ott. De akkor semmink nem volt, se ágy, se semmi. Egyetlen ágyunk volt he­tünknek. Az öreg Tischlar Nagypapa is nálunk volt. A földön aludtunk, az ablakokon nem volt üveg, se az ajtókon. A földön aludtunk. A följázástól harmadszor trombózist kaptam. Akkor volt, hogy a hajósi embereket kitelepítették Vaskóira, Vaskóira szál­lították őket, és a gazda nagyon félt. így aztán csak hétfőtől péntekig voltunk azon a sükösdi tanyán. A gazda félt, és azt mondta: János, menj Csanádra! O tud egy jó helyet, ahol a családunk biztonságban lehet. 131 i

Next

/
Oldalképek
Tartalom