Kothencz Kelemen (szerk.): Migráció és hagyomány-formálódás a történeti Duna-Tisza közi nemzetiségek népéletében - Bajai dolgozatok 22. (Baja, 2018)

Bárth János: Migráció és hagyományformálás a népéletben

Ezek a sajátosságok a néprajzi csoportok és egy-egy agrártelepülés esetében is kulturális reliktumoknak látszanak. A polgárosodás tájanként, sőt néha helységenként eltérő előrehaladásával és késlekedésével függtek össze.

A magyar néprajz a XX. században néhány alföldi agrárváros és falu néprajzi képét alapos mélyfúrásokkal föltárta, így ezek arculata ismertté vált. Ma valamiféle néprajzi modellekként tekintünk rájuk. Akadnak köztük kontinuusak, például: Atány,18 Szeged,19 Tápé,20 és olyanok, amelyek az újkorban, leginkább a XVIII. században települtek újjá, például: Kecel,21 Orosháza.22 Mostani témánk szempontjából a második csoport települései a fontosabbak, mert XX. századi kultúrájukban a sokfelől jött ősök sokféle kultúrája integrálódott.

A felsorolt városokról, falvakról nehéz lenne azt állítani, hogy nincs néprajzi arculatuk, hogy nincsenek néprajzi sajátosságaik. Ha ez így van, akkor a néprajzi arculat, a néprajzi sajátosságok feltételezését nem kellene megvonnunk azoktól az újratelepült helységektől sem, amelyekben a néprajz ezidáig elmulasztotta a jellemző néprajzi kép feltárását. Ez olyan, mint a jogban az „ártatlanság vélelme.” Az alapos kutatásig meg kellene hagynunk az „egyéni néprajzi arculat vélelmét.” Kutatás nélkül, egy településre, egy faluközösségre se süssük rá az arctalanság bélyegét. (Miként ezt sok esetben megtették elődeink és megteszik ma is a tájékozatlanok!)

Az előbbiekben gyakran használtam a „néprajzi arculat” kifejezést, amely alatt, a valamely időpontban jellemző létező és számontartható hagyományok teljességét, illetve a hagyománynak nevezett kultúra-elemek összességét értem. A fogalom magában foglalja a másoktól való különbözés tudatát és a feltárt elhatároló sajátosságokat is. Ilyen összefüggésben az arculatformálódás fogalma azonos tartalmú a helyi hagyományformálódás fogalmával.

Az alábbi kérdések a néprajz (ma már inkább a történeti néprajz) súlyos kérdései, és azok is maradnak:- A XVIII. században népesedett helyeken miként zajlott le a néprajzi arculat formálódása?-A sokfelől érkezett népesség paraszti kultúrája miként integrálódott?- Hogyan lett a sokféle hagyomány-elemből keceli, topolyai, jankováci, zentai, doroszlai hagyomány, illetve néprajzi arculat?- Hogyan keletkezett a keceliség, a topolyaiság, a jankaiság, a zentaiság, a doroszlaiság?

Sok kutatásra van még szükség ahhoz, hogy a tudomány a fenti és hasonló kérdésekre elfogadható válaszokat tudjon adni.

18 FÉL Edit-HOFER Tamás 2010.

19 BÁLINT Sándor 1976-1983.

20 JUHÁSZ Antal (szerk.) 1971.

21 BÁRTH János (szerk.) 1984.

22 NAGY Gyula (szerk.) 1965.

11