Kothencz Kelemen (szerk.): Migráció és hagyomány-formálódás a történeti Duna-Tisza közi nemzetiségek népéletében - Bajai dolgozatok 22. (Baja, 2018)
Kuti Klára: A migráció múzeumi megmutatása, példák a tatai német nemzetisgéi múzeum gyakorlatából
a sok közül. Ő is arról a kapcsolatról beszél, ami saját tárgyaihoz fűzi. A szerzők, olvasók, látogatók közösségét a tárgyakhoz rendelt jelentések, ill. ezek összeolvasása hozza létre. Szándékom szerint a migráció fogalmi hálójában közel eső tárgyak rendeződnek egymás mellé, és ha a látogató mindig a következő tárgyra kattint, akkor egyre mélyebben megy bele a közös jelentések erdejébe. A mindig-tovább kattintás egyedi olvasatot hoz létre, amely már túlmutat a kiállításon, személyes és provokatív. A mellékelt példa egy olyan textíliáról szól, mely a huszadik századon át négy generációt köt össze, benne a háborúval és a hadifogsággal.9 (1. kép) A politikai és történeti kényszerek kötik össze vele a következő történetet egy ismeretlen katona sírjáról;10 11 12 illetve a csoportidentitás kinyilvánítása köti össze vele egy egykori menyasszonyi ruha történetét." (2. kép) A következő példában a történet három generációt, kontinenseket és világgazdasági rendszereket köt össze: A szocialista államok közötti szervezett és politikailag ellenőrzött munkaerőmigráció során az 1980-as években egy vietnámi asszony dolgozott az egykori NDK-ban, ott vette a kendőt. Ma az unokája egy magyar egyetemen tanul. Amikor útnak indult Európába, nagymamája azzal adta neki a kendőt, hogy ott hideg lesz.'2 A lokális és globális rendszerek gazdasági mobilitása hosszú távon mozgatja az embereket és tárgyakat, így rendeződnek egymás mellé a történetek. Egyes tárgyak végül múzeumba kerülnek, és további vándorlásuk megáll. Ilyen a tolnai Renz József halász vándorládája, mely ma a bajai múzeum tulajdonában van.13 (3. kép) Ebben a példában három kitelepítéstörténet rendeződik egymás mellé: az egyik egy palackba zárt levél, ami egy olyan ház átalakításakor kerül elő, melyből az egykori építtetőt kitelepítették, s melyet a leszármazottak később visszavásároltak és a felújításkor találták meg a dédnagyapa üzenetét.14 A másik egy varródoboz, mely úgy vándorol kézről kézre, hogy egy kitelepített magyar arisztokrata család találkozik egy a kitelepítés elől önként menekülő családdal.15 A harmadik egy szádfa (madzagszövő), amit egy kisfiú készít iskolai feladatként, és a tárgy egy padláson heverve marad meg a kitelepített és idegenben elhunyt rokon után.16 (4. kép) Az online-kiállítás softwarébe beépített véletlengenerátor azt a múzeumi helyzetet idézi fel, hogy nem lehet feltétlenül tudni, hogy a látogató hol kezdi el a kiállítás megtekintését, melyik tárgy fogja annyira megszólítani, hogy elmélyed annak a történetében, és hogy a tárgyak egymásmellettisége befolyásolja összeolvasásukat és a hozzájuk rendelhető jelentéstulajdonításokat. Minden látogató más-más előzetes ismerettel, hangulatban, affinitással fog bele a kiállítás megtekintésébe, és ugyanaz a látogató sem látja kétszer ugyanúgy a kiállítást. A tárgytörténetek személyesek, emocionálisak, egyszerűek. Arra mutatnak rá, hogy az otthon és hazához, útrakeléshez és megérkezéshez, bátorsághoz és szorongáshoz, munkához és családhoz való kötődés nem különbözteti meg az etnikus csoportokat. Mindenkinek alapélménye. 9 http://ungam-s-deutsches-museum.hu/targy/torolkozotartos-falvedo/ 10 http://ungam-s-deutsches-museum.hu/targy/egy-nemet-katona-sirja/ 11 http://ungam-s-deutsches-museum.hu/targy/menyasszonyi-oltozet-2/ 12 http://ungam-s-deutsches-museum.hu/targy/egy-kendo-2/ 13 http://ungam-s-deutsches-museum.hu/targy/halasz-vandorlada/ 14 http://ungam-s-deutsches-museum.hu/targy/level-a-multbol/ 15 http://ungam-s-deutsches-museum.hu/targy/varrodoboz/ 16 http://ungam-s-deutsches-museum.hu/targy/szadfa/ 104
