Kothencz Kelemen (szerk.): Migráció és hagyomány-formálódás a történeti Duna-Tisza közi nemzetiségek népéletében - Bajai dolgozatok 22. (Baja, 2018)

Bárth János: Migráció és hagyományformálás a népéletben

Nem lehet elégszer hangsúlyozni azt a tényt, hogy az észak-déli népmozgás áradatában újranépesedett települések népe általában sokfelől érkezett. Néhány példa az elmúlt félévszázad kutatásai alapján:

A bácskai Doroszló falu magyarsága a XVIII. század közepén 10 év alatt 27 vármegye 114 azonosítható helységéből érkezett.7

A Kiskunság, a Bácska és a Kalocsai Sárköz találkozási területén fekvő, 1734- től népesített Kecel lakossága a XVIII. században és a XIX. század első felében 15 vármegye közel félszáz helységét tekinthette származáshelyének.8

A Szabadka szabad királyi város által 1782-től népesített Csantavér falu lakói legalább 11 törvényhatóság 37 helységéből érkeztek.9

Gyetvai Péter több évtizedes kutatásai tárták föl, hogy a bácskai Tisza mente magyar népe a XVIII. század közepe és a XIX. század közepe közötti időben, 12.247 személy föllelt és tanulmányozott adata alapján 62 vármegye 551 helységéből származott.10 11

A sokfelől jött nép sokféle kultúrát, sokféle hagyományt hozott magával. Ebből a sokféleségből formálódott lassan az újranépesedett települések néprajzi arculata.

A magyar néprajzban bizonyos településcsoportok, kulturális zónák (néprajzi csoportok) kutatásán keresztül vezetett az út egy-egy XVIII. századi (új) település néprajzi arculatának, illetve a néprajzi arculatot formáló kulturális integrálódás folyamatának kutatásáig.

1963-ban Gunda Béla tanulmányt adott közre „A kultúra integrációja és a néprajzi csoportok” címmel." Ebben az integráció kifejezést ajánlotta a kulturális egységesülés jelölésére. Amerikai indián kérdésektől jutott el a magyar néprajzi csoportok kutatásának elemzéséig. Kár, hogy a néprajzi csoportoknál megállt, és az integrálódás kérdéskörét nem vitte tovább a magyar agrárvárosokra, köztük a XVIII. században újratelepült kismezővárosokra, nagy falvakra, néprajzi szigetekre.

Egyébként is jellemző volt, hogy a népi kultúra formálódásának folyamatát a magyar néprajz mindig településcsoportokra, nagyobb népességi egységekre vonatkoztatva vizsgálta, és nem egy-egy helységre szűkítve kutatta. Ez a szemlélet érvényesült a „klasszikus” magyar kutatási témának számító néprajzi csoportok leírása, összehasonlítása,12 valamint a XX. század végén és a XXI. század elején divatosnak tekintett, kulturális areák, kulturális zónák, kulturális régiók tanulmányozása,13 illetve a számítógépes klaszter-analízisen alapuló regionális struktúra-vizsgálatok14 során.

7 BÁRTH János 1981.

8 BÁRTH János 1984/a. 91-116.

9 BÁRTH János 1999.

10 GYETVAI Péter 1992.1. 1347.

11 GUNDA Béla 1963.

12 V1SK1 Károly 1938., KOSA László - FILEP Antal 1975., FILEP Antal 1980.

13 GUNDA Béla 1980., BARABÁS Jenő 1980., PALÁDI-KOVÁCS Attila 1980.

14 BORSOS Balázs 2011.

9