Kothencz Kelemen (szerk.): Víz, ember, örökség. Tanulmányok a 90 éves született Solymos Ede tiszteletére - Bajai dolgozatok 21. (Baja, 2017)

Paládi-Kovács Attila: Fahajó, ladik, dereglye a Dunatájon

a XIII. századra datált deszkából készült halászhajókat ástak ki a régészek. Több ásatáson megtalálták a „csónakos temetkezés” emlékeit, hazánkban ritka leleteit.30 A deszkából ácsolt középkori csónak első képi ábrázolása megtalálható az 1370 körül készült bécsi Képes Krónika egyik miniatúráján. A Pozsonynál betörő német sereg hajóit elsüllyesztő Zotmund (Búvár Kund) hajója, mint a képen látható, nyilvánvalóan bárdolt deszkából készült. Bordázata, néhány bókonya a képen világosan kivehető. Az említett régészeti és ikonográfiái adatokat megerősíti a szótörténet, amennyiben a szlávból kölcsönzött és az írásbeliségben először 1357-ben felbukkanó csónak szó31 eredetileg a deszkából készült, kisebb vízi járművek megnevezésére szolgált. (Nem tekinthető felesleges szóátvételnek.)

Visszatérve a fatörzsből vájt hajóhoz, elmondható, hogy használata a Balaton-mellékén az 1860-as évekig általánosnak tekinthető. Az 1890-es években egyes kishalászok még használták, de akkor már a balatoni halászok többsége Komáromban készült deszkahajókat, nagy ladikokat használt. A nemzetközi szakirodalomban Einbaum vagy Monoxylon néven emlegetett hajótípus neve a Balaton déli partján bodonhajó, az északi parton bödönhajó, de Vörsön, a Kis- Balaton mellett tölgyfacsónak. Érdemes megjegyezni, hogy Vörsön még 1897-ben is készítettek belőle kettőt, keszthelyi megrendelők számára.32 A Balaton mellett a hazai alsó Duna szakaszon jegyezték fel a bödönhajó legtöbb emlékét, onnan került a tárgy legtöbb példánya a múzeumi gyűjteményekbe. A fatörzsből á/o//hajó neve a Duna tolna-baranyai szakaszán, s még a bács-bodrogi és szlavóniai magyar nyelvszigeteken is általában csónyik.33 Ezen az alsó folyamszakaszon itt-ott egészen az 1930-as évekig használták ezt az ősi vízi járművet. Utolsó példányai csak az 1950-60-as években kerültek be a múzeumi gyűjteményekbe.

Az egyetlen fatörzsből vájt úszó jármű emléke az 1960-as években még viszonylag elevenen élt a Szentendre-szigeten élő halászok között is. Ott az idősebb halászok a jármű neveként a csónak szót ismerték, de Bogyiszlón (Tolna m.) az 1950-es évek elején csikli néven tartották számon az eresz alatt felakasztva őrzött bodonhajót.34 Ezzel szemben Decsen, a tolnai Sárközben a kisebb, egyszemélyes ladik neve volt a csiklik. ’Kis halászladik, könnyű csónak’ jelentésben ismeri ezt a tárgynevet az Új Magyar Tájszótár is.35 Kopácson (Drávaszög) a csikli jelentése ’négy szál deszkából épített csónak’ legfeljebb három személy számára. Valójában ladikra emlékeztető jármű, mivel lapos a feneke, hossza pedig elérheti a 4-5 métert is.36

30 KOVALOVSZKI Júlia 1994. 212-214., 216. Acsónakos temetkezés récens dokumentumait, analógiáit az obi-ugor népektől közli.

31 TESz I. 1967. 552-553.

32 HERMAN Ottó 1887. 202-204.; JANKÓ János 1902. 202., 350-354.; GRÁFIK Imre 1993. 381.

33 SOLYMOS Ede 1965. 66-67.; CSILLÉRY Klára 1961. 172.; ANDRÁSFALVY Bertalan 1975. 224.; LABAD1 Károly 1987. 30. Az 1941. évi dunai árvíz idején Foktőn „újra elővették” a bodonhajót, bár nehezen mén és dőtös. KUCZY Károly 1976. 35.

34 GRÁFIK Imre 1971. 81.; SOLYMOS Ede 1965. 66.

35 ANDRÁSFALVY Bertalan 1975. 224.; ÚMTSz, I. 1979. 828-829.

36 LÁBADI Károly 1987. 30., 32.; 1996. 91-93.

149