Kothencz Kelemen (szerk.): Víz, ember, örökség. Tanulmányok a 90 éves született Solymos Ede tiszteletére - Bajai dolgozatok 21. (Baja, 2017)
Csoma Zsigmond: Solymos Ede és Balassa István barátságának eredménye a Magyar Mezőgazdasági Múzeum Munkaeszköztörténeti Archívumában
történetileg-néprajzilag meghatározottak, formájukban - változásukban elsődleges és másodlagos funkciójukban, használatukban is jellegzetesek, esetleg meghatározói voltak a komák, a régiónak, jellegzetességei akár a kisebbségi termelő kultúrának is. Ezért, mint történeti adatsorokat hordozók, a munkaeszközök, a termelőeszközök vizsgálata, összegyűjtése, feldolgozása még számos új összefüggésre adhat módot. (A cigányokat kovácsként, üstfoltozóként, kefekötőként, teknővájóként, a németeket állattartó-tejtermelő, szőlőtermesztőként, a románokat csebresekként, a szlovákokat tutajosoknak, szénégetőknek, a zsidókat kereskedőknek, vándorfelvásárlóknak stb. ábrázolták.) Sokkal tágabb felismerésekhez vezethet, mint csak pl. technikatörténeti szempont szerint vizsgálnánk. Nem véletlen, hogy Herman Ottó a tárgyi kultúra részletes tanulmányozását is elkezdte. Gyűjtőkörét if]. Jankó János (az életképeket rajzoló fia) etnográfus, a Néprajzi Múzeum első igazgatója bővítette tovább. A munka folytatásához és áttekintéséhez az eszközök rendszerezésének kialakítására volt szükség. Jankó alapvetőnek az eszköz funkcióját tekintette, a létrehozását irányító tudatosságot, másodlagosnak az anyagukat. így született meg a tipológia, kiegészülve azzal, hogy egyes eszköztípusok az eredetre is adalékul szolgálhatnak. Ez a módszer már az első tájmonográfiákban is jelentkezett, majd az ősmúltba tekintő és az ősfoglalkozás kezdetét kutató és tárgyaló munkájában csúcsosodott ki. Az eszközkutatás tudományos színvonalában és a publikációk számában csökkenés állt be a II. világháborúig, azóta azonban örvendetesen megindult ismét a munkaeszköz kutatás, akár a gyűjtői útmutatók segítségével is4 a demokratikus rendszerváltozásig.5 A megnyíló szabadtéri, valamint a vidéki kis falumúzeumok berendezése, a meglévő gyüjteménytári eszközök felülvizsgálatát esetleg újabb gyűjtést serkentett. Ebbe a sorba tartozik, hogy egyre több egykori paraszti technikát bemutató múzeum illetve kiállítás nyílt, ahol a gazdasági-életmódbeli innovációkat, a helyi speciális fejlődés táji és országos eszközeit is bemutatták. A második világháború utáni muzeológus nemzedék munkaeszköz-történeti kutatásai máig példaértékűek.6 Kiemelkednek ebből a névsorból Balassa Iván7 és múzeumi „tanítványainak” nevei, akik behatóan foglalkoztak a mezőgazdasági munkaeszközök vizsgálatával,8 konkrétan éppen a Munkaeszköz-történeti Archívumban végzett munkájuk és kutatásuk és kutatásuk során. A Mezőgazdasági Múzeum Munkaeszköztörténeti Archívuma ma a magyar történet, különösen a mezőgazdaság-történeti kérdések megválaszolásában, és a 4 Vö.: JUHÁSZ Antal 1975. A kérdőíves útmutatáshoz vö.: K. KOVÁCS László 1953.; VÉGH József 1962.; HOFER Tamás - VÉGH József 1964.; BALOGH István - VÉGH József 1966.; BARNA Gábor 1982.; SZARVAS Zsuzsa 1985. 5 A rendszerváltoztatás utáni visszaesés oka, az ideológiai okokból korábban kevéssé kutatott és publikált területek pl. határon-túli magyarok, vallásosság-egyházak stb. gyors előtérbe kerülése volt, más kutatási témák, tudományterületek kárára. 6 A teljesség igénye nélkül: TAKÁCS Lajos 1954., 1962., 1963., 1967/a., 1967/b., 1968., 1969/a„ 1969/b., 1974.; GAÁL Károly 1969.; FÉL Edit 1969., 1974. HOFER Tamás 1961., 1974.; SZOLNOKY Lajos 1972.; IKVAI Nándor 1962., 1972. 7 BALASSA Iván 1950. 1973., 1979., 1982. 8 SELMECZI-KOVÁCS Attila 1973., 1977., 1984., 1981/a„ 1981/b., 1987., 1990., 1994.; CSOMA Zsigmond 1978., 1981/a., 1981/b., 1983/a„ 1983/b., 1986., 1987/a., 1987/b„ 1990., 1991., 1994-1995., 1996., 1997/a., 1997/b., 2001. Müller Róbert kandidátusi disszertációja a régészeti vaseszközleletekről, amit a Munkaeszköztörténeti Archívumban gyűjtött, revideált, valamint: MÜLLER, Róbert 1975. 57
