Kothencz Kelemen (szerk.): Víz, ember, örökség. Tanulmányok a 90 éves született Solymos Ede tiszteletére - Bajai dolgozatok 21. (Baja, 2017)
Horváth József: A XVIII. századi győri halászati kontraktusok történeti néprazi adalékairól
most jövő Szent György napi első Terminuskor le téendő Száz fi fele arendában bé szám Iáitassanak' ’ ;- végül az utolsó pontban leszögezik: Langamár János „Eleiben adatik az is [... ] hogy Senkivel külső határbélivel ne zimborállyon se maga, se Emberei ne talán az által ezen Városnak határá vagy megh rövidülne, vagy maga, s Emberei Conventiojok, és onnénd Származható Conseqventiák által jövendőbéli kérdések Szomszédos feöldes Urak által követhetnének, edgy szóval ezen kezére bízatott, Haláfió Vizeire az Városnak olly Szorgalmatos vigyázással légyen, mind maga, mind Emberei, hogy az Városnak Kárát minden lett utal, és móddal távofitatván Senkit meg ne engedgyen és engedgyenek az Városnak határán halászni, vagy hálóját az Város feöldön ki vonnyi, azért tudni illik hogy üdővel ugyan azon integritással, és azon állapotban mind azon helyeket, és haláfió vizeket, mellyeket mastanságh keze alá véfien, vißa bocsáthassa és adhassa; Holott pedigh valaki által háborgatást szenvedne, azt ezen Magistratusnak meg jelenese.”20 Legkorábbi forrásunkat azért idéztük hosszabban, mert egyrészt számos hasznos információval szolgál a győri halászó vizekről, azok bérbe adásának körülményeiről; másrészt azért, mert ezt a szerkezetet követik a későbbi halászati kontraktusok is. E tekintetben teljes mértékben egyet kell értenünk a fentebb már említett kontraktus-kutatókkal, hiszen a győri forrásainkra is áll az, amit Petánovics Katalin a balatonkeresztúri, valamint Solymos Ede és Bárth János a kalocsai uradalomban keletkezett kontraktusokról megállapított: az első formáját követi a többi, csupán az adatokat aktualizálták bennük. így a továbbiakban az alaki kérdésekről már csupán csak az eltérések esetében szólnék; célom a győri szerződések tartalmának összevetése. Az első vizsgálandó kérdés: kik voltak a bérlők? Hogyan változott személyük a vizsgált időszakban? Mint láthattuk, az 1754-ben kelt kontraktus egyedüli bérlőként nevezi meg Langamár Jánost, akinek jogában áll szabadon megválasztani társait. A következő, 1756. április 24-én aláírt szerződésben már Langamár János mellett két fia, Mátyás és Pál is név szerint említtetik; ugyanúgy, miként az 1761-ből fennmaradt harmadik szerződésben is.21 Hogy meddig bérelték a Langamár család tagjai a győri halászó vizeket, azt pontosan nem tudjuk, mivel az 1760-as évekből több szerződést nem ismerünk; 1770. március 20-án viszont már Posonyi Ferenc személyében új bérlővel írt alá egyezséget a város.22 Hogy ő meddig járhatta a győri vizeket, arról nincs pontosabb adatunk; tény, hogy az 1773. március 30-án kelt újabb kontraktus már Győr városa, valamint „Csomay János Uram ide való Purger és annak Leánya Csomay Anna Asszony Néhay Posonyi Ferencz Uram Eőzvedgye között” köttetett meg.23 Bár a szerződést,fiait egész egy más után következendő Esztendőkre” kötötték, az 1776. május 6-án kelt - a fennmaradtak közül utolsó - kontraktus szerint már Révfaluban lakozó Mayér Antal uram, és „eő kegyelme édes fia, Mayér Mihály” a várossal szerződő felek.24 20 GyMJVL. PROTHOCOL CONTRACT. 29-31. p. 21 GyMJVL. PROTHOCOL CONTRACT. 32-33. p. 22 GyMJVL. PROTHOCOL CONTRACT. 67-71. p. 23 GyMJVL. PROTHOCOL CONTRACT. 81-84. p. 24 GyMJVL. PROTHOCOL CONTRACT. 91-93. p. 36
