Kothencz Kelemen (szerk.): Víz, ember, örökség. Tanulmányok a 90 éves született Solymos Ede tiszteletére - Bajai dolgozatok 21. (Baja, 2017)
Ferkov Jakab: Mosás a Dunán és a mohácsi Junó szappangyár
kb. 25 dekagrammos változatát is, és ilyen kiszerelésben minden középiskolának küldtek egy-egy pipereszappant. Az 1930-as évektől már rendszeres részvevői voltak a hazai és nemzetközi kiállításoknak, és termékeik, különösen a Junó citromlé gyógyszappan, a Briliáns szappan és a Hungária borotvaszappan világhírre tett szert. Sikereiket, termékeik kiváló minőségén felül, részben a jó reklámjaiknak is köszönhették. Ide sorolható az említett II. Lajos emlékoszlop is, de igen korszerűek voltak a citromlé gyógyszappan reklámjai is. Ez utóbbi egyik változata plakát formájú volt. A plakáton egy kéz tartotta magasra az eredeti csomagolású citromlé gyógyszappant, és míg a kéz alatt különböző márkájú pipereszappanok hevertek, alattuk pedig a „Gyártja Juno Szappangyár Mohács” felirat volt látható, a kéz fölött a „Mindenek felett” szöveg volt olvasható. Egy másik változatban egy nagyméretű citromot gyártattak, és felerősítve egy teherautóra, megjelentek vele az ország nagyobb városaiban. Legsikeresebb reklámfogásuk azonban a csomagolás volt. Ugyanis a citromlé gyógyszappan dobozain egy női arc volt látható, amit időközönként lecseréltek egy másikra. Ha valaki beküldött 10 db dobozt, részt vehetett azon a sorsoláson, amelyen egy bizottság döntötte el, hogy kinek a képe kerüljön legközelebb a dobozra. Reklámjaikat idővel más szappankészítő és kozmetikai cégek is elkezdték utánozni, és hogy kivédjék a hamisítást, a szappandobozokon korongalakban a saját gyártású citromkrémet is feltüntették, amelynek csomagolásához az ajkai üveggyár készítette el a citrom alakú üveget. Miután termékeik kereskedelmi jogát később más budapesti cégek is megvették, 1937-ben a Molnár és Moeser cég neve alatt, a citrom és mandula gyógyszappan Amerikába is eljutott. Egy évvel később a tengerentúlról már nagyobb megrendelést is kaptak, ám a szállítás kibontakozását a világháború kitörése megakadályozta. Akkor termékeik nagyobb részét már a kozmetikai cikkek tették ki, de a város és környéke mosószappan ellátását továbbra is ők biztosították. A Junó mosószappanok állandó kellékei voltak mind a dunai, mind pedig a házi mosásnak. A II. világháborút követően a többszöri munkaszolgálatot megjárt Káldor József hazatért, és bár csak néhány munkással, de ismét megkezdték a termelést. Az üzem 1949-ig működött, majd az államosítás után beolvasztották a Vegyesipari Vállalatba, ahol még az 1960-as években, 5-6 fő, naponta 1500-2000 kg háztartási zsiradékot főzött ki mosószappanná. Az 1960-as évek végén azonban végleg megszűnt a „gyár”, melynek helyén ma egy irodaház áll. A mosógépek és az egyre korszerűbb, nagy hatóanyagú mosószerek megjelenésével és elterjedésével, az 1970-es évektől megszűnt a dunai mosás, ám ha ritkán is, de nyaranta meg lehet figyelni, hogy szőnyeget mosnak még a folyóban. Talán egy ilyen mosás alkalmával vetődött fel egy mohácsi asszonyban, Oroszné Kővári Ágnesben, hogy fel kellene eleveníteni az egykori dunai nyári mosás szokását. A gondolatot a Mohácsi Sokac Olvasókör vezetősége is átvette, és 2009- ben meg is rendezték az első hagyományos sokác „Pranjet” (ejtsd: pránye) azaz a helyi sokácok dunai mosását. A cél természetesen nem csak a mosás felelevenítése volt, hanem kulturális műsort is szerveztek köré, illetve gasztronómiai elemeket is beleillesztettek. Az utóbbi eleinte még akadozva indult, de idővel már ez is beépült. Különösen nagy lendületet adott a rendezvénynek, hogy az indulás utáni harmadik 188
