Kothencz Kelemen (szerk.): Víz, ember, örökség. Tanulmányok a 90 éves született Solymos Ede tiszteletére - Bajai dolgozatok 21. (Baja, 2017)
Kothencz Kelemen: Történeti-néprajzi adatok a dunai "malmos gazdaságok" XIX. század eleji működéséről
Kalocsa mezőváros földesurával, Csáki Miklós kalocsai érsekkel 1751. január 24-én kötött általános kontraktusa szerint „Lévén mind ezeken kívül a’ Községnek a’ Dunán edgy Malma, mellyekértis különössen fog főzetni tizen hat Rhénus Forintokat Esztendőnként.”17 A foktői malmos gazdák 1767-ben Batthyány József kalocsai érsekhez fordultak. Levélben kérték a malomtartás költségeinek enyhítését: „[...] 16forintokbul álló árendát /: azok[m]k sorsához képest, az kik[ne]k semmi terhek nincsen :/ esztendőnként különössön fizettyiik, hanem minden malom esztendőn által töb száz mérő szaladnál [?] kalocsai Ser házhoz minden pénz és vám nélkül meg darálni köteles. Még is teleltetésekre malmaink[na]k semmi hellyünk nem lévén, most is a sűrű zaj és jég között veszedelemben vannak.” - írták levelükben a „Foktői Révhez tartozó malmos Gazdák”.18 A kalocsai érseki domínium területén eddig feltárt legrégebbi molnár statútum 1773-ból maradt fenn. A molnárok esküszövegét és reguláit tartalmazó dokumentum elemzése nem tartozik a jelen előadás céljai közé. A molnárregulák közül azonban érdemes idézni a 2. pontot, amelyben a „gazdaság” szó feltehetőleg a malomtulajdonos gazdák közösségét takarja. A szövegrész a következőképpen hangzik: ki tele, és Lisztéi tömve nem-adgya vA[s]za a’ zsákot, és egyéb Lopásokban] tapasztaltatik, akár az őrletőt, akár a ’ Gazdaságot lopja, az el-lopott jószágnak vfsjsjza téríttésén kívül 24 J[onn\tokat fog fizetni, és annyi pálcza ütéseket el-venni.”'9 Kardos György malomtulajdonos gazda 1777 tavaszán Foktőről Bajára költözött. A Dunán leeresztette két hajómalmát Baja határáig, azonban a prefektus engedélye nélkül a malmokat nem akarta kikötni. Pandúr helység közelében olyan széljárta helyet választott a malmai rögzítésére, amit korábban nem használtak malomkikötő helyként. Volarics János malmos gazda látva a Kardos malom megmaradását, a következő évben attól északra kötötte ki a saját malmát, ám betartva a körülbelül százhuszonöt öl távolságot. Pár év elteltével a bajai Smit György a két malom közé kötötte saját malmát. Kardos György a bekövetkezett helyzetet sérelmezve a kalocsia úriszékhez fordult segítségért. Az úriszék kikérte a szeremlei malomtulajdonos gazdák véleményét az ügyben, akik levelükben a következőképpen számoltak be a történtekről: „Mi Szeremlei Malmos Gazdák Kováts András, Takáts István, Fejes Péter adjuk ezen bizonyság Levelünket Kardos György Ur mellet a végre hogy tetemes kárát láttuk abban hogy Smit György az malmát az malmos Gazdák törvénye ellen 65. ölnyire vágta vagy is eleib[en] kötötte, holott pedig az az törvénye az malom tartóknak hogy száz, száztíz, százhúsz ölynyinél közelebre nem lehet meg szenvedni kivált úgy ami képen ez vagyon, mert az malma vizének erejét tellyességgel elvette eleiben kötvén holott ott soha is az Smité nem volt, Kardos Györgyé pedig három esztendőtől fogva ott azon helen vagyon [...]”.20 17 BÁRTH János 1997. 92. 18 Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár (a továbbiakban: KFL.) III.6.a. 1767. 19 KFL. IlI.ö.a. 1773. 20 KFL. IlI.ö.a. 1779. 161
