Kothencz Kelemen (szerk.): Víz, ember, örökség. Tanulmányok a 90 éves született Solymos Ede tiszteletére - Bajai dolgozatok 21. (Baja, 2017)

Gráfik Imre: Egy különleges népi hajózási dokumentum nyomában

Mind a fentiek tekintetében, mind pedig újabb lehetőségek terén tájékozódva nem szabad figyelmen kívül hagyni az úgynevezett magángyűjteményeket, melyek tárgyunk szempontjából egyáltalán nincsenek föltárva, fölmérve.10

Ezért is tartjuk különleges lehetőségnek, hogy az ünnepelt Duna kutató emlék-konferenciáján számoljunk meg az utóbbi évek egyik legkülönlegesebb és legértékesebb okmányáról, mely irat a közelmúltban került elő.

Magángyűjtö jóvoltából, családi hagyatékból juthattunk annak lehetőségéhez, hogy tanulmányozzunk és közreadjunk egy 1852-ből datált hivatalos okiratot.11 A hivatalos és kétnyelvű dokumentum, egy úgynevezett „Reise-Paíi'Útlevél”. (1. kép.)

Az okirat- ismereteink szerint, eddigi publikáció hiányában máig a leghitelesebb formában - dokumentálja, azaz bizonyítja; azt a más módon (visszaemlékezés, írásos utalás) történt föltevést, illetve állítást, miszerint a XIX. század közepén hivatalosan elismert foglalkozás, státusz volt a vontató, illetve a hajó vontatás.

A Szentendrén kiállított okirat, egy éves időtartamra szólóan jogisítja föl „Magyar Ország minden megyéibe” érvényes utazásra Ifj. B. Csereklye István, Tótfaluban 1812-ben született, Tótfaluban élő lakost. Figyelmet érdemlő a német és magyar nyelvű záradék, miszerint: „Minden polgári ’s katonai törvényhatóságok hivatalosan megkéretnek, hogy ezen útlevélnek előmutatóját útjában szabadon és akadéktalanul eljárni engedjék, szükség esetére törvényes ótalommal is elősegítsék.”

Tanulságos a dokumentum hátoldala, ahol a hajón (a kormányoson és/vagy a tulajdonoson kívül) utazókra, illetve „személyzetre” („Mit diese reise - Ezzel utaz”) vonatkozó adatok (Namen - Neve / Alter - Kora / Charakter - Jelleme / Statur - Termete / Mund - Szája / Nase - Orra / Haare - Haja / Augen - Szeme) kerülhettek - egyértelmű azonosítás céljából - rögzítésre. Az általunk ismert nyomtatványon azonban ez az oldal üres, azaz nincs kitöltve.

Kutatástörténeti szempontból számunkra azért is becses ez az emlék, mert ahhoz a terephez, pontosabban településhez köthető, ahol a népi hajózástörténeti kutatásainkat, vizsgálódásainkat kezdtük.12

Sajnos jelen közleményünk időpontjában nem rendelkezünk sem további családtörténeti, sem pedig levéltári kiegészítő adatokkal. Újabb, kiegészítő kutatásokra van szükség, hogy e különleges jelentőségű dokumentummal kapcsolatban a részletező, pontosító információkat beszerezzük.

Ám mindezek hiányában szükségesnek érzetük mielőbb közzétenni a szakkutatás és az érdeklődők számára. Egyrészt azért, hogy a jelen ismereteink szerint egyedülálló dokumentumra ráirányítsuk a figyelmet. Másrészt pedig azért, hogy az ilyen jellegű és ehhez hasonló iratok, okmányok felkutatására ösztönözzük mind a professzionális kutatókat, mind pedig a társadalmi gyűjtőket.

10 Erre az egyik legutóbbi példa Mód László közleménye, aki egy apátfalvi hajósvállalkozó család életútját bemutató tanulmányában egyrészt Sóki (Sóky!?) Andrásnak az 1930-as, 1940-es években írott magánleveleit, másrészt az 1905. január 16-án született Sóki András matróz hajóskönyvét tette közzé. Lásd MÓD László 2001.

11 A dokumentumra Wegrosta Gyula volt szíves felhívni a figyelmem, s a közléshez való hozzájárulását ez úton és ez alkalommal is köszönöm.

12 Lásd GRÁFIK Imre 1970.; valamint GRÁF1K Imre 1979.; vö. SZEBERÉNYI Lehel 1982.; továbbá ERŐS Lajos (szerk.) 1995.; L. GÁL Éva 2004.; VACZÓ Zoltán (szerk.) 2007.; BOTTLIKNÉ GRÓSZ Ágnes 2007.; KOVÁCH Tamás - TÓTH András (szerk.) 2010.

132