Pásztor Emília (szerk.): A fény régészete. A természetes fény szerepe az őskori ember életében - Bajai dolgozatok 20. (Baja, 2017)
P. Barna Judit: Fény a körben. A természetes fény és Közép-Európa legrégebbi monumentális építménye
Fény a körben nek során a nem Létezőből (idegen, vad, rendezetlen minőségből) új, saját, strukturált tér jön létre. A szentély alapítása a vad világ megszelídítése, egyfajta „világ közepe", ahol a vertikális és horizontális mágikus vonalak összefutnak (Eliade 2014, 529-555; Buhály 2005). A lengyeli kultúra körárkainak esetében tehát a felkelő nap fénye, mint a szent teret kijelölő hierofánia, vagy még inkább: az orientáció alapjául szolgáló kozmológiai elv jelenik meg. Ha nem a lengyeli kultúra egész elterjedési területét vizsgáljuk, hanem egy kisebb földrajzi régiót, a Dunántúlt, még szembetűnőbb a körárkok tájolásában mutatkozó szabályosság: a keleti kapuk irányának eltérése a valós keleti iránytól +/-5%-os határon belül marad (Barna et al. 2015,10. ábra). Sormás-Törökföldek (Zala megye) és Sé-Malomi-dűlő (Vas megye) leletegyütteseinek nagyfokú hasonlósága, mint pl. a kiállításban is bemutatott két különleges, ember alakú edény (18. kép), szemléletesen bizonyítja a két lelőhely egykorúságát, melyet a két rondella keleti bejáratának megegyező tájolási értéke - mindkettőé 75°csak még inkább nyomatékost Mindez valószínűleg a tájolást irányító vezérelvhez, az orientációhoz való szigorú ragaszkodást tükrözheti azon a területen, mely nem csak a kultúrának, hanem a feltehetőleg az azzal együtt formálódó körárok-eszmének is szülőföldje volt (Barna - Pásztor 2011). A régészeti és archaeoasztronómia vizsgálatok a neolitikus körárkok számos közös tulajdonságát tárták fel. Ezek átfogó értelmezésére létezik egy mágikus-mitológiai szemléletű megközelítés is, mely szerint egy körárok megfeleltethető az ún. Kozmikus Középpont (Eliade 2014) fogalmának. Az elmélet régészeti eszközökkel ugyan nem bizonyítható, de jól szinkronizálható az ásatások által feltárt tényekkel. Régészeti megfigyelés, hogy a körárkok által övezett terület fizikailag és funkcionálisan is elkülönül a település lakott részétől, a körárkok körzetében pedig jelentősen megszaporodnak a rituális jellegű leletek és jelenségek (pl.: Sormás-Török-földek esetében Id. P. Barna-Pásztor 2011) (4, 6, 12-17, 21-23. kép). A neolitikus körárkok komplex egységként is összevethetők a Kozmikus Középpont képzetével, ugyanakkor a külső és a belső világot elválasztó árok, az azon átvezető út (kapu), a két világ közti semleges zónát jelképező küszöb mitologikus képei az ún. átmeneti rítusok fogalomrendszerén belül is jól értelmezhetők. A körárkok tehát mint közösségi és szakrális helyszínek olyan, egy nagyobb közösséget érintő rituális tevékenységek helyszínei lehettek, melyek szerkezete a legősibb szentélyekkel mutat hasonlóságot, melyek mind felfelé, az ég felé nyitottak voltak (Eliade 2014). Az éggel való kapcsolat nyomai tisztán és könnyen felismerhetők a körárkok naptájolásában. 48
