Pásztor Emília (szerk.): A fény régészete. A természetes fény szerepe az őskori ember életében - Bajai dolgozatok 20. (Baja, 2017)
P. Barna Judit: Fény a körben. A természetes fény és Közép-Európa legrégebbi monumentális építménye
Fény a körben Feltehetőleg rituális rendeltetésű, vörösre festett, csiszolt kőbalta. Sormás-Török-földek (TGYM). Red painted polished stone axe probably used in ritual context (TGYM). nyire koncentrikusan futó, V-metszetű árkok, az ezeket kísérő paliszádok (cölöpfalak), esetenként földsánc és a jórészt szimmetrikusan elhelyezett és tudatosan tájolt kapuk. A körárkok belsejébe való bejutás (vagy éppen az onnan való kijutás) csak az árkokon átívelő földhidakon és a rajtuk épült kapukon keresztül volt lehetséges. A körárkok a települések lakott részétől mind fizikailag, mind pedig rendeltetésüket tekintve elkülönülnek, belsejükben - ritka kivételektől eltekintve - nincsenek településre utaló nyomok. Fontos ismérv, hogy egy egységes kulturális és időhorizonthoz kötődnek (Kalicz 1998, Petrasch 1990, Trnka 1991, 2005; Daim- Neubauer 2005; Bertemes-Meller 2012, stb.). A nagy időbeli, földrajzi és kulturális távolság miatt közvetlen kapcsolat ugyan nem feltételezhető az angliai henge jellegű emlékek és a Közép-európai neolitikus körárkok között, számos közös vonásuk (alaprajz, asztronómiai tájolás, feltételezett funkció, monumetalitás) azonban így is szembeötlő. Mindkét esetben megfigyelhető a tér lekerítésére, ill. a közösség bizonyos tagjainak kizárására való törekvés, ami minden bizonnyal a hajdani funkcióval állhat összefüggésben. Egy modern, nagyszabású régészeti vállalkozás, az ún. The Stonehenge Riverside project (Parker Pearson et. al. 2004, 2005) felfedte, hogy Stonehenge monumentális kőépítménye nem magában, elszigetelt építményként állt. Fából, kőből és földből épített, ugyancsak monumentális építmények közé illeszkedve az Avon folyó menti kiterjedt és komplex rituális körzet kiemelt színhelyeként funkcionált, a neolitikum és a bronzkor idején. A ceremoniális helyszín több építményét is a nyári, ill. a téli napfordulóhoz tájolták. A legújabb hazai kutatások eredményeként hasonlóan összetett térhasználat nyomai a hazai neolitikumban a két körárok-rendszerrel is rendelkező Polgár-Csőszhalom lelőhelykomplexum esetében mutathatók ki (Raczky et al. 1994, 2014). 34 13.
