Pásztor Emília (szerk.): A fény régészete. A természetes fény szerepe az őskori ember életében - Bajai dolgozatok 20. (Baja, 2017)

Andrzej Rozwadowski: Utazás a Naphoz. Égi szimbólumok a sámánizmusban és a szibériai, valamint a közép-ázsiai sziklarajzokon

Utazás a Naphoz

mmm

amelyeket Lewis-Wiiiíams and Dowson nyomán (1988) összefoglaló néven entoptikai képeknek hívunk. Születhettek ilyen sziklaképek egy transzállapotot átélt alkotó keze nyomán? A neurofiziológiai kutatások azt mutatják, hogy az ilyen transzállapot által előidézett belső látástünemények rendszerint olyan képekké formálódnak, amelyek fontosak az egyén számára, aki megpróbálja a jelenségeket valamilyen számára ismerős, értelemmel bíró, kulturálisan meghatározott jelekké, ikonokká formálni (Horowitz 1975). Az ilyen transzformációk lehetnek fiziológiailag determináltak is (készültek riportok olyan férfiakkal, akik a kör alakú belső képeket női mellként értelmezték). A vallásos környezet is lehet ugyanilyen meghatározó. Ha azt feltételezzük, hogy a Nap fontos vallási szimbólum volt, a transz áltat előidézett kör alakú mintákat az őskor embere nagyon is értelmezhette a Nap szimbólumaként. Van még egy hely Közép-Ázsiában, ahol napfejü lények láthatók. Az igazán kivételes hely neve Szaimali-Tas, ami a helyiek nyelvén „mintás követ" jelent, és Kirgizisztánban található. A Fergana-hegység (a Tien- San hegység része) egyik hágójánál fekszik, 3200 m magasan a tengerszint felett (15. kép). Csak lóháton vagy gyalog lehet feljutni oda. A legközelebbi nomád nyári szálláshelytől kb. öt óráig tart elérni a helyszínt. Az ősidőkben bizonyára nemcsak kimerítő, de veszélyekkel teli utazás is volt. A rajzokkal borított

174