Pásztor Emília (szerk.): A fény régészete. A természetes fény szerepe az őskori ember életében - Bajai dolgozatok 20. (Baja, 2017)
Pásztor Emília: A bronzkori fényszimbolizmus
A bronzkori fényszimbolizmus Nyaklánc az ugariti (ma Ras Shamra, Szíria) temetőből (Caubet 2000, 218 nyomán, fotó: © RMN/H Lewandowski) Necklace from the Ugarit cemetery (now Ras Shamra, Syria, after Caubet 2000, 218; photo: © RMN/H Lewandowski) arra, hogy a közép-amerikai maja civilizáció csillagászai, akik rendszeres Vénusz-megfigyelést végeztek, sokszor ábrázolták az 1. csoport szimbólumához hasonló módon a bolygót (Sanchez 2006, Fig. l.a ). Egy feltűnő ragyogású égitest - mint amilyen az Esthajnalcsillag - érzékeltetése rajzban talán így a legkifejezőbb. A nyolcágú csillag - ágai között egy-egy erőteljesen kihangsúlyozott ponttal - a 2. évezred második felében általánosan használt jelképe lett az Istar/Astartével azonosított Esthajnalcsillagnak. 16. kép. Számos aranycsüngőt is ismerünk ezzel a szimbólummal. A 2. csoportba tartozó - körben elrendezett 8 pont - kárpát-medencei csüngök feltételezésem szerint a granulációs technikával készült szimbólumnak bronzból kiöntött egyszerűsített utánzatai. A Baltikum és az ókori Szíria közötti kereskedelmi kapcsolat létezését igazolják a Balti-tenger partvidékéről származó borostyánból készült presztízs tárgyak, amelyeket a Kr. e. 1340-re datált királysírokban tártak fel Szíriában (Mukherjee et al. 2008). A nyersanyag, amelyből helyi mesterek a luxustárgyakat készítették, feltehetően a később Borostyánkőútként ismert útvonalon és az Égeikumon át (Lefkandi nyaklánc?), a tengeren, többek között Ugarit kikötőjében érte el a Közel-Keletet. Mindezek magyarázatul szolgálhatnak a nagyfokú hasonlóságra az ugariti nyaklánc és az 1. csoportba tartozó csüngök között. A Balti-tenger délkeleti partvidékéről származó borostyán dél felé tartó útja során mindenképpen keresztezte a Kárpátmedencét, talán a későbbi jól ismert Borostyánkőutat 142 15.3.
