Pásztor Emília (szerk.): A fény régészete. A természetes fény szerepe az őskori ember életében - Bajai dolgozatok 20. (Baja, 2017)
Pásztor Emília: A bronzkori fényszimbolizmus
A bronzkori fényszimbolizmus szontagságainak, a legtöbb napsütést kapja télen, kevesebbet nyáron, és legyen elegendő természetes világosság az épületen belül. A bronzkori házak vizsgálata során kimutatták, hogy az építésnél jobban törekedtek a minél több természetes napfény befogadására, mint a vaskori épületeknél. A homlokzatokon a tető alatti háromszög nyitottsága is talán épp a természetes fény beengedésére szolgált (Topping 1996, 162). 1. kép Talán e fénybelépés kései emlékei a „napsugaras" oromzatú házak, melyek a Szeged környéki népi építészetet jellemezték, és a 18. sz. folyamán terjedtek el. A házak utcai homlokzatán az oromzati padláslyuk háromszögként („istenszörm") jelenik meg, és a népi hiedelem szerint bajelhárító szerepet töltött be (Bálint 1976). 2. kép Vannak azonban olyan háztájolások is, amelyek úgy tűnik, hogy nincsenek tekintettel a gyakorlati szempontokra, és olyan irányt választanak, amely látszólag ellentmond a meghatározó környezeti tényezőknek. A néprajzi kutatások is erőteljesen hangsúlyozzák a nem környezeti tényezők szerepét a házépítés szinte minden fázisában (Bereznai A tápiószecsői faragott, ágas oszlopú ház (Novák 1985 nyomán). Rajz: Ambrus Edit. House with carved, pronged post at Tápiószekcső (after Novákl985). Drawing: Edit Ambrus 122
