Pásztor Emília (szerk.): A fény régészete. A természetes fény szerepe az őskori ember életében - Bajai dolgozatok 20. (Baja, 2017)
Előszó
Üdvözlet az Olvasónak „Nádszál az ember, semmi több, a természet leggyengébbike; de gondolkodó nádszál. Nem kell az egész világmindenségnek összefognia, hogy összezúzza: egy kis pára, egyetlen csepp víz elegendő hozzá, hogy megölje. De még, ha eltaposná a mindenség, akkor is nemesebb lenne, mint gyilkosa, mert ő tudja, hogy meg fog halni; a mindenség azonban nem is sejti, hogy mennyivel erősebb nála." Pascal, a nagy francia matematikus, fizikus, teológus és filozófus híres mondása meghökkentő és elgondolkodtató: valóban gyengék, kiszolgáltatottak, földhöz kötöttek, szélfuvallatra hajladozók vagyunk, áldva azonban a gondolkodás képességével. Gondolkodni pedig annyi, mint emlékezni, elképzelni, kíváncsinak lenni, tanulni, kételkedni, hinni és dönteni merni. Ez tesz bennünket képessé a világ megismerésére, s a tudás, a műveltség által világunk átformálására. Segédeszközeink: a tudás és a hit, ha korlátlanná nem is teszik lehetőségeinket, térben és időben alaposan kibővíthetik. Térben képet alkothatunk tőlünk távoli, sohasem látott jelenségekről, eseményekről, akárha magunk is átéltük volna. Időben: kitágított emlékezetünk visszanyúlhat az ősmúltba, vagy a végtelen jövőbe, hogy kapcsolatot keressen a teremtett világ látható és láthatatlan összefüggései között. Amikor e kötet szerzői A fény régészete címmel kiállítás rendezéséhez, majd e könyv megírásához fogtak, az a vágy vezette őket, hogy felkeltsék a szakemberek s a tudomány iránt kevésbé érdeklődők figyelmét egyaránt új kutatási módszereikre és eredményeikre. Pásztor Emília és P. Barna Judit közel egy évtizede vizsgálják a késő neolit körárkokat, 7000 éves régészeti leleteket, az elmúlt századok néprajzi tárgyainak díszítéseit, a sámán avatási szertartásokat, s több, mint ötven Kárpát-medencei körárok vizsgálatára alapozva dolgozták ki, mára nemzetközileg ismert és elismert elméletüket. A hagyományos régészeti megközelítéstől eltérően interdiszciplináris metódusokkal (régészet, csillagászat, archeoasztronómia, etnográfia) azt tanulmányozzák, hogy az égitestek, égi jelenségek milyen hatást gyakorolhattak az őskori ember gondolatvilágára, tudására és környezetformálására, s hogy ez a hatás milyen elementáris erővel jelenik meg és él tovább a bronzkori díszítőművészettől, a 19-20. századi etnográfián keresztül a kortárs iparművészet anyagi kultúrájában. Gondolkodó nádszál az ember, aki emlékezik, megismer, elképzel, kételkedik, hisz, bizonyít és teremt. Az elmélet megszületéséig vezető úton Pásztor Emília, P. Barna Judit és a társkurátorok, Andrzej Rozwadovski, Jaromir Kovarník és Peter Tóth etnográfiai, régészeti, archeoasztronómiai kutatásaik, tudománytörténeti jelentőségű eredményeik bemutatására vállalkozik e kötet. N. Kovács Zita 9 T I
